Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MORVAI KRISZTINA, az Európai Parlament képviselője:
621 következő kormány a választók akaratának megfelelően fog eljárni. Ezért történt meg a rendszerváltoztatás óta először, hogy a leen dő miniszterelnök olyan programot hozott a Ház elé, amely egy az egyben tartalmazza azt a választási programot, amelyet az általa képviselt választási pártszövetség képviselt az országgyűlési választásokon. Erre adták felhatalmazásukat a választók, és a de mokrácia arról szól, hogy nekünk ezt a programot kell végrehajtani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Szijjártó képviselő úr. Felkészül Soltész Miklós képviselő úr és Scheiring Gábor képviselő úr. A Jobbik időkerete terhére szólásra következik Morvai Krisztina, az Európai Parlament képviselője. DR. MORVAI KRISZTINA , az Európai Parlament képviselője : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Különleges magyarországi történel mi időszerűsége miatt engedjék meg, hogy idézzek az emberi jogok legalapvetőbb, legfontosabb okmányából, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányából, mindjárt az első cikkelyt. “Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a n épek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket, és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket. Céljai elérése érdekében minden nép szabadon rendelkezik természeti kincseivel és erőforrásaival. Semmilyen körülmények között se m fosztható meg valamely nép a létfenntartásához szükséges eszközeitől.” Nagyon röviden - és ha úgy tetszik, nagyon radikálisan - Magyarországra vonatkoztatva ezt a rendelkezést úgy lehet összefoglalni, hogy Magyarország a magyaroké. Akkor lesz igazi válto zás Magyarországon, ha a magyar emberek ezt valóban érezhetik, és ha vége lesz annak az időnek, amelyet pontosan ez a rendelkezés tilalmaz, hogy tudniillik az elmúlt húsz évben a magyarok túlnyomó többsége azt érezte, hogy semmiféle befolyással nem lehet a saját hazájának, illetőleg a saját életének, sorsának alakulására. Úgy érezhették a magyar emberek, minthogyha valamiféle természeti csapás, valamiféle cunami következménye lenne az, hogy a nemzeti vagyon eltűnik, az életük lényegesen rosszabb lesz, elsze gényednek az emberek, és az országot nyomorúságba taszítja valami. Az igazi változást az fogja hozni, és az kellene hogy legyen az igazi iránytű, amikor a magyar emberek végre újra úgy érezhetik, hogy nem elszenvedői valamely vékony és számukra befolyásolh atatlan, kivételezett réteg döntéseinek, hanem alakítói, formálói lehetnek a saját életük, saját hazájuk sorsának. Ez az egyik alapvető változás, ami szükséges, és ami következik a nemzeti önrendelkezéshez való alapvető kollektív emberi jogból. A másik, am i ebből következik, kedves képviselőtársaim: az elmúlt húsz évben Magyarországot is megfosztották a létfenntartásához szükséges eszközeitől. Hiányolom a kormányprogramból azt az alapvető kérdést, hogy vissza kívánjae szerezni a most az ország élére kerülő kormány ezt az elherdált, ellopott nemzeti vagyont. Egyetérte a kormányfő és a kormány azzal a népi bölcsességgel, hogy a lopott holmi visszajár? És ha igen, akkor hogyan, milyen módszerrel fogják ezt megvalósítani? Logikusnak tűnik, hogy szükséges lenne egy nemzeti vagyonleltár; örülök, hogy ezen az oldalon is a képviselőtársaim örömmel néznek ennek elébe, vagy lehet, hogy önként akarják ezt a bizonyos elszámoltatást elvégezni, és most már jelentkeznek, hogy megtegyék. (10.50) Attól fé lek azonban, hogy ez nem fog bekövetkezni, tehát kell egy olyan testület, kell olyan személyeket a kormánynak megneveznie, kineveznie, akik a felelősei lesznek ennek az elszámoltatásnak és a nemzeti vagyon szisztematikus visszaszerzésének. Készíteni kell e gy nemzeti vagyonleltárt, mi volt a nemzet vagyona, milyen tételek tartoztak ide a húsz évvel ezelőtti, úgymond
