Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 26 (7. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
613 Pedig ez nem kevésbé fontos, hiszen nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberért. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló Hoffmann Rózsa képviselő asszony elképzeléseivel jórészt egyet lehet érteni, ezért külön sajnálom, hogy az nem vált a kormányprogram részévé, mert nekünk ennek a dokumentumnak az alapján kell szavaznunk. Ez jelenti a vállalást, ez jelenti a számonké rhetőséget. Ezért, amit az előzőekben elmondtam, hogy ilyen módon gyakorlatilag nincs oktatási rész benne, ez önmagában azt jelenti, hogy így ezt a programot a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem támogathatja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik p adsoraiban.) (10.10) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Balczó képviselő úr. Felkészül Mile Lajos és Simicskó István képviselő urak. Szólásra következik Varga Mihály képviselő úr, Fidesz. VARGA MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az átmenet kezdetén, húsz évvel ezelőtt, 198990ben a magyar lakosság rendkívül egyszerű célokat tűzött ki maga elé. Ha a gazdaságpolitikai részét nézzük - nem a szabadság, függetlenség és más nagy célokat , ak kor azt fogalmazták meg az emberek, hogy jobban szeretnének élni, úgy szeretnének élni, mint ahogy tőlünk nyugatabbra a szerencsésebb országok, Németország, Ausztria vagy mások. A gazdaságpolitika nyelvére lefordítva ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy felzárkóz ási pályára szeretnénk tenni az országot, és szeretnénk, ha az ország utolérné azokat a szerencsésebb országokat, ahol nem kellett negyven év tervutasításos, szovjet típusú gazdaságát átélni, megélni. Nos, ez a felzárkózás, most már nyugodtan mondhatjuk, k udarcba fulladt 20092010 korszakára, hiszen ha megnézzük, a magyar gazdaság ma szinte ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint 198990ben, alacsony tőke a vállalkozásainknál, magas munkanélküliség, regionális és strukturális munkanélküliség az ország sok t erületén, és a különbség sajnos nem csökkent, hanem tartós maradt a '8990es, húsz évvel ezelőtti állapothoz képest. Voltak persze ebben különböző korszakok, voltak, amikor a felzárkózás egy sikeresebb pályán volt, és volt, amikor inkább a leszakadás, a l emaradás volt a jellemző. Az utóbbi nyolc évet ennek a korszaknak az időszakaként könyvelhetjük el. Az államadósság mértéke ugyanannyi, mint 1991ben, a munkanélküliség mértéke szintén a KGST összeomlását követő időszakhoz hasonlít, tehát az ország ebből a szempontból a gazdasági pályát, a gazdasági felzárkózás pályáját nem tudta teljesíteni. A kérdés A nemzeti együttműködés programja számára az, hogy az ország, a gazdaságpolitika vajon ki tude törni abból az ördögi körből, ahol húsz éve van, abból a körbő l, amely szeretné az országot felzárkóztatni, tudja, hogy tőkére van ehhez szüksége, ugyanakkor szeretné az ország államháztartását, költségvetését, az ország gazdasági pályáját egy egyensúlyi felzárkózó pályán tartani. Nos, azt kell mondanom, hogy húsz év után arra kell hogy most vállalkozzunk, hogy ebből az ördögi körből kitörjünk, hiszen ez a pálya nem vitt bennünket sehová, a munkanélküliség, a szegénység, a lemaradás, a leszakadás, az ország éltanulóból sereghajtóvá válása van 2010 adatai között. Mi vo lt az uralkodó eszme? Az uralkodó eszme rendkívül egyszerű volt: az állam vonuljon ki mindenhol, az állam rossz gazda, minél kisebb államra van szükség, majd a piac a keresletkínálat törvényei szerint átvesz mindent, és rendezi azokat a gazdasági problémá inkat, amelyeket az állam úgymond nem tud megoldani. A monetáris politika is erre a célra törekedett, a magas kamatpálya, a magas kamatszint azt volt hivatott szolgálni, hogy az ország eladósodottságát fékezze a beáramló tőkével, másrészt pedig az ideérkez ő tőke számára kívánatossá tegye az országot. A pénzügypolitika
