Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - Az ülés megnyitása - Az ülés napirendjének elfogadása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat, valamint a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai ... - ELNÖK (Jakab István): - SZŰCS ERIKA (MSZP):
56 kérem, hogy ezt mindenképpen módosítva terjesszék elő. Úgyhogy ennek szellemében fogjuk a javaslatot majd vagy támogatni, vagy ellenezni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban, szórványos taps az LMP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Most folytatjuk az írásban előre bejelentett felszólalások sorát. Szűcs Erika képviselő asszonyt illeti a szó, az MSZPfrakcióból. (Zaj a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) Parancsoljon, képviselő asszony! SZŰCS ERIKA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is egyetértek azzal, hogy a kormányszerkezet kialak ításában a megalakuló kormánynak adjon szabad kezet a parlament, legyen szervezeti és irányítási eszköze programja általa hatékonynak tartott végrehajtására. Ez azonban szerintem nem jelenti azt, amit Rétvári Bence képviselőtársam mondott, hogy innentől ke zdve aztán még véleményünk se lehet róla, mert hát lehet viszonyítási alap majd egykét év múlva, hogy kinek volt igaza. Vagy lehet, hogy elhangzik a vitában - nem biztos, hogy ettől a párttól, mert ez most jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kizárt - olyan észrevétel, amit érdemes a későbbiekben megfontolni. Viszont mindenképpen az a baj a kormányszerkezet alakításánál, hogy a logika sokféle szerkezeti kialakítást alátámaszthat, és ezt Navracsics Tibor előterjesztőként nagyon korrektül jelezte is. Magam úgy ítélem meg, hogy a létező logikák közül azoknak kell prioritást adni, amelyek az ország előtt álló legfontosabb feladatok megoldásának szervezeti, irányítási környezetét támogatják, azaz a kormányszerkezetből rejtvényfejtés nélkül is világos az átlagpolgár számára is, hogy az elsőrendű, gyorsan megoldandó és megoldható feladatoknak hol van a helye a kormányban. Egy ilyen felépítés a parlamenti kontrollon túl támogatja a civil kontrollt is. Nos, ha ebből a szempontból összeveti valaki a politikai nyilatkozat ban meghatározott pilléreket a minisztériumi felsorolással, akkor támadhat némi hiányérzete. Merthogy, ugye, a munkát elrejti a nemzetgazdaság, a családot meg fedi a nemzeti erőforrás, az otthon meg a Belügyminisztériumban van. Nem az a probléma, hogy ez a z okfejtés ne lehetne tudományosan helyes, de a kormánynak nem tudományos, hanem politikai üzeneteket kell szerintem a minisztériumokkal és minden nyilatkozatával és stratégiájával közvetíteni. És nem is az a probléma, hogy különböző területek egymáshoz va nnak rendelve vagy egymás mellé vannak rendelve egyegy minisztériumban, hiszen így van ez a mostani kormányszerkezetben is, legfeljebb az a probléma, hogyha ez a logika nem a legfontosabb ügyek megoldásának a támogatását jelenti. (17.20) Mindezek alapján az a megítélésem, hogy a foglalkoztatási és szociális kérdések nem igazán szerencsésen vannak pozicionálva ebben a kormányszerkezetben. Mi a véleményem alapja? Magyarországon több mint egymillió olyan ember él, aki aktív - tehát munkaképes - korú, de nem m unkajövedelemből, hanem szociális transzferekből él. Ráadásul ezeknek az embereknek a jelentős többsége a Magyarország gazdaságilag fejletlen területein él, ahol akár a radikális adócsökkentéstől sem várható gyors munkakínálatbővülés a versenyszektorban, éppen annak gyengesége révén. No pláne nem az alacsony iskolai végzettségű, a munkaerőpiacról régóta kiszorult vagy cigány származású honfitársaink számára. De a foglalkoztatás más társadalmi csoportokban sem csak pénzkérdés, hogy mennyi a járulék, sok vag y kevés. Nagyonnagyon sok tapasztalatunk van arról, hogy bizony sokkal összetettebb feltételrendszernek kell teljesülnie egy hátrányos helyzetű munkavállaló alkalmazásához, mint csupán annak, hogy kevesebbe kerüljön a foglalkoztatása, mint egy átlag munka vállalóé. Nem véletlen, hogy az “Út a munkához” program - amely ennek a társadalmi csoportnak, azaz az aktív korú, de szociális jövedelemből élők egy szegmensének, az úgynevezett szociális segélyezetteknek a körében indított el elvi jellegű változásokat , tehát ez a program a szociális és foglakoztatási szakma
