Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP):
540 kistelepüléseken, 500 fő alatti településen, 1000 fő alatti vagy 20003000 f ő alatti településeken. Szerintem az érték, hogy intézményesen nem öt ember, hanem 78 vagy 9 ember foglalkozik e feladatokkal.” Ugyanebben a vitában elhangzott KeletMagyarországról egy érv, ami így szólt, hogy “a demokrácia nem arról szólt, hogy szűkítün k egy irányban, hogy minél kevesebb ember gyakoroljon hatalmat”. Úgy gondolom tehát, hogy ezzel is próbáltam bizonyítani azt, hogy nem most, ebben a pillanatban keletkezett ez az igény. Az látszat csupán, hogy csökkenő létszám, csökkenő tiszteletdíj érdemb en javít a kistelepülések gazdasági helyzetén. Felvetődhet az a kérdés, hogy azt az ellentmondást, a társadalmi elvárás és a működőképesség határát hol lehet meghatározni, illetve hol van ennek az ésszerűségnek a határa. Ha a cél az, hogy csökkenjenek a kö ltségek, akkor ezt más módon is meg lehet tenni, netán a tiszteletdíj csökkentésével vagy a megszüntetésével. Egyet lehet érteni a törvényelőterjesztés kapcsán, hogy a hatályos törvény szerkezetét, és ami ennél fontosabb, megoldási rendszerét is fenntartj a. Sem a struktúráját, sem a belső tartalmát tekintve nem tér el a korábbi szabályoktól. Fontos elem és támogatandó, hogy a demokratikus elemhez, a közvetlen polgármesterválasztáshoz nem nyúl. (20.50) A vegyes rendszerben aránytalanságot hoz egyes települ éstípusokhoz viszonyítva, hisz az alacsonyabb lélekszámú városokban egyegy egyéni választókerületnél 2700 választópolgár választ egy képviselőt, míg a nagyobb településeknél pedig 67 ezer választópolgár választ egyegy képviselőt. A megyei közgyűlésnél é s a Fővárosi Közgyűlésnél a létszámnak a lakosságszámhoz kötésével egyet lehet érteni. Egyet lehet érteni azzal is, hogy ne indulhasson senki polgármesteri és egyéni képviselőségért. Az ajánlásnak egy logikai megtörésére szeretném felhívni a figyelmet, ami annyit jelent, hogy a főpolgármesteri ajánlásnál más logikát követ, mint a rendszer többi eleménél. Ugyanis összességében ott magas a választópolgárok ajánlási aránya, ahol alacsony a lakosságszám. Ennek következtében minél népesebb egy település, annál k isebb arányú ajánlás várható el. Ezzel ellentétes a főpolgármesterjelöléssel kapcsolatos dolog. Magasabb elvárást fogalmaz meg a kompenzációs listaállítás feltételeként. Egy vitatott dolog, ahogy a módosítókat is olvastam, pedig úgy szól, hogy a kompenzác iós lista képzésének az elvében nemcsak a meg nem választott egyéni képviselők szavazatarányát veszi számba, hanem az 50 százalék plusz 1et meghaladó részt is. Nem onnan közelítem meg, hogy ez a győztest erősíti vagy veszélyt jelent a kontrollra, hanem ja vaslom és kérem megvizsgálni ennek az alkotmányosságát. Hiszen az alkotmány 71. §a többek között kimondja azt, hogy a helyi önkormányzati képviselőket is a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással választj ák. A választási eljárásról szóló törvény pedig azt mondja ki, hogy a választójog egyenlőségelvének érvényesülése érdekében mindenki csak egy képviselő megválasztásában vehet részt. Az Alkotmánybíróságnak ezzel kapcsolatosan van egy álláspontja, amely az e gyenlő szavazat elvét hangsúlyozza. Ez azt közvetíti számomra, számunkra, hogy a választójog egyenlőértékűsége azt jelenti, hogy minden választópolgár azonos számú szavazattal rendelkezik, és a szavazatszámlálásnál minden szavazat ugyanannyit ér. E tekinte tben az alkotmánynak a 71. § (1) bekezdése a plurális választójogot zárja ki, amely kedvezményezett választópolgárok csoportjai számára több vagy eltérő értékű szavazatot biztosítana a választások során. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez a követelm ény abszolút, amely azt mondja, hogy az alkotmányból következik, hogy az “egy ember egy szavazat” elvének érvényesülése e tekintetben semmilyen indokból nem korlátozható. Álláspontom szerint tehát az “egy ember egy
