Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
512 volna megadni, amit a köztisztviselői státus jelentett eddig, amellyel most valóban ez a fajta, indokolás nélküli felme ntési lehetőség gyökeresen szakít. Csatlakoznom kell ahhoz is, hogy nem nyugtat meg Rétvári képviselő úr magyarázata, hiszen a törvényjavaslat 9. § (2) bekezdése szerint a felmentési idő azon körülmény megszűnését követő napon kezdődik, legalábbis a jogsza bály megfogalmazása szerint, ha mondjuk, van egy keresőképtelen kismama, megszűnik a keresőképessége, sőt a gyermek nevelése érdekében kapott kétéves fizetés nélküli szabadság lejár, akkor a jelenlegi munka törvénykönyve szerint további 30 napos védettsége van még, és csak utána kezdődhet meg. Tehát visszatér, 30 napos védettsége van, és utána kezdődhet a felmentési idő. Ez a mostani szövegezés pedig nekem határozottan azt üzeni, hogy mihelyt visszatér, azonnal elkezdődik vele szemben a felmentési idő, ami egy sokkal szigorúbb és méltánytalanabb szabály. Tehát bizony azt kell mondanom, hogy ez valóban sokkal elviselhetetlenebb és méltánytalanabb szabály a munka törvénykönyve általános rendelkezéseihez képest. Ezért ennek a módosítására mindenképpen szükség v an, ha egy valóban emberszabású, emberközpontú, nemzeti egyetértés rendszerén alapuló közigazgatást és társadalmat szeretne a FideszKDNP. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Gúr Nándor képviselő úr ké tpercese következik. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rettentő érzéketlennek tartom a törvénytervezetet abban a formában, ahogy megjelenik. Érzéketlennek, és ha az elmúlt húsz esztendő törvénykezésére, a különféle po litikai pártok álláspontrögzítéseire gondolunk vissza, akkor meg érhetetlennek is tartom, egyrészt azért, mert folyamatában az elmúlt húsz esztendőben azt láthattuk, azt tapasztalhattuk, hogy a közigazgatás, a köztisztviselői lét bizonyos értelemben egy má sfajta életforma. A munka törvénykönyve keretei között dolgozó emberekkel szemben vagy mellett mindig egyfajta pozitív diszkrimináció jelent meg a köztisztviselői léthez illeszthetően, egyszerűen abból a megfontolásból fakadóan, hogy aki a közigazgatásban teszi a dolgát köztisztviselőként, annak a mozgástere szűkítettebb, mint annak, aki mondjuk, a munka törvénykönyve keretei között dolgozik, a vállalkozói szférában, bárhol teszi a dolgát. (18.50) Ilyen értelemben, mivel halmozottan több a kötelezettsége, m egszorítások keretei között, jó értelemben vett korlátok keretei között végzi a dolgát, ezért volt a másik oldalon egyfajta nagyobb biztonság, egyfajta pozitív diszkrimináció, olyanfajta szabályozási rendszer, ami azt mondta, azt üzente az ő számára, hogy mégis érdemes neked a közigazgatásban tevékenységet vállalnod, szakmai feladatot végezned, mert ezeket a pluszokat kapod meg azokkal a mínuszokkal ellentétben, amelyeket egyébként a munka törvénykönyve alá tartozó ember nem kap meg, vagy éppen megkap. Magy arra fordítva a szót: azt akarom érzékeltetni, nem volt véletlen az húsz éven keresztül, hogy eltérő és pozitív diszkriminációk jelentek meg e tekintetben. Most pedig olyan mértéktelen fordulás következik be ezzel a törvénymódosítással, ami nem kiegyensúly ozottá, hanem abszolút ellentmondásossá teszi a történetet. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Két percre Lendvai Ildikó képviselő asszonyt illeti a szó. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : K öszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Én hajlamos vagyok optimistán felfogni Rétvári képviselő úr szavait. Úgy vélem, hogy a közfelháborodás láttán meg fogják legalábbis azt a
