Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
474 konzultáció - nem folytattak egyeztetéseket, de az ilyenkor szokásos tárcaközi egyeztetések is értelemszerűen elmarad tak. Önök azt mondják, hogy újjá kell építeni a jog uralmába vetett hitet, de a jog uralmába vetett hitet nem szabad összekeverni az emberek uralmába vetett hittel, ahogyan azt egyébként a politikai nyilatkozat vitájánál is elmondtam. A helyzetértékelésükk el is néhány ponton kénytelen vagyok vitatkozni. Hamis a biztonság és az igazságosság szembeállítása. Nem lehet a biztonságot az igazságossággal szembeállítani. Az igazságosság egyszersmind biztonságot feltételez. Önök forradalomról, alkotmányozó nemzetgyű lésről, rendszeralapításról beszélnek, de közben természetesen - és ez üdvözlendő - hitet tesznek a demokratikus jogállam alapértékei mellett. Igen, Magyarországon tudniillik ’89ben történt egy jogállami forradalom, ennek a keretéből nem fogunk kilépni, é s ne keltsék azt a hamis képzetet, hogy a ’89es jogállami forradalom kereteiből, a demokratikus jogállam, a szociális piacgazdaság keretei közül ki kívánnának lépni. Fontosak ezek az értékek, fontos a ’89es jogállami forradalom értékei közül például a vi lágnézeti semlegesség értéke is. Vitatkozunk a helyzetértékelésükkel akkor, amikor a közrend kapcsán az elkövetők jogainak túlzott védelméről beszélnek. Ez mintha ellentétben állna azzal a határozati javaslattal, amit a fideszes képviselő urak hoztak be a 2006. augusztusi, illetve még inkább a 2006. októberi jóvátételek kapcsán. Az elmúlt évek nem arról voltak hangosak, hogy a rendőri intézkedés alá vont személyeknek olyan nagyok lennének a jogaik. Korrekt, jogállami rendőrségre, a rendőrállami kinövések vi sszametszésére van szükség. Természetesen az is pusztán csak hangulatkeltésre alkalmas, amikor valótlanul azt állítják, hogy az elmúlt években egyre jobbak lettek volna a börtönviszonyok. A részcélok tekintetében is vannak vitáink. Az elszámoltatás akkor, ha korrupciós ügyekre gondolunk, ha a rendőri jogsértésekkel vagy éppen a titkosszolgálatokkal való visszaélésekre gondolunk, helyes. De jogállamban a társadalmi, gazdasági, szociális összeomlásért cserébe nem elszámoltatást szoktak ígérni, ennek politikai következményei vannak. És ha már elszámoltatást ígérnek, ebben a körben talán jó volna megemlékezni a húsz éve húzódó adósságáról a politikai elitnek, az aktanyilvánosságról, a rendszerváltás előtti diktatúra titkainak a nyilvánosságra hozataláról. Önök ú gy tételezik, hogy a közmunka alkalmas arra, hogy a romákat és a szakképzetleneket felemelje. Ezzel szemben egy 2008as tanulmány világosan elmondja azt, hogy a leghátrányosabb helyzetű megyékben a közmunkában foglalkoztatottak 0,10,3 százaléka az, akik a nyílt munkaerőpiacra képesek visszamenni. Más megyékben ez a arány 5 százalék. (15.40) Adócsökkentés helyett talán célszerűbb lenne az adórendszer átalakításáról beszélni. A napokban a Levegő Munkacsoport nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatban az álláspo ntját, és ezzel én csak egyet tudok érteni. Az adócsökkentés következtében előálló bevételkiesést, félő, a közszférában, a szociális támogatások terén tett megszorításokkal kívánják ellensúlyozni, és egy ilyen adócsökkentés legfeljebb a multikat segítené, amelyek lényegében nem függnek a hazai kereslettől, hiszen elsősorban exportra termelnek. A kormányprogramnak nevezett határozati javaslat megerősíti a vállalkozók képviseletének szerepét a jogalkotásban. Nem helyes! Talán hogyha nemzeti konzultációt hirde tnek, legalábbis egyenlő, ha nem erősebb jogokat kéne adni a különböző társadalmi szervezeteknek, munkavállalói érdekképviseleteknek, adott esetben fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi szervezeteknek. Én csak remélni tudom, hogy ha például a hitelintézeti tö rvényben végrehajtják azokat a változtatásokat, amelyek a fogyasztókat hozzák kedvezőbb helyzetbe, akkor nem a Bankszövetség fogja tollba mondani a törvénymódosítást.
