Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
469 megismételni azt, amit már egyébként itt elmondtam, de akkor nem volt szerencsém ezt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is elmondani. Én arra kérem önt, illetve arra kérem a FideszKDNP politikusait, hogy ebből a politikai nyilatkozatból a forradalom szót vegyük ki. Nem azért, amiért Mesterházy Attila kérte, nem a “savanyú a szőlő” effektusa miatt, hanem azért, mert mi tiszteljük ezt a szót. Tisztelj ük a forradalom szót, ez 1848 és 1956 szent forradalmának kifejezése, és nem való a mi véleményünk szerint egy 53 százalékos, egyébként nagyra becsült választási győzelemhez való hasonlításra. Koncentráljunk akkor magára a programra, a kormányprogramra, il letve én arra szeretnék koncentrálni legfőképpen, ami ebből a kormányprogramból kimaradt, egyébként ez nem kis feladat. Két területről szeretnék részletesen beszélni, az egyik a gazdaság, a másik pedig a közbiztonság. Kezdjük a gazdasággal! A kormányprogra m legértékesebb része a gazdasági rész. Mondhatnám azt is, hogy akár mi is írhattuk volna. De ha mi írtuk volna, akkor minden bizonnyal szerepelt volna benne az államadósság újratárgyalása. Most, jelen pillanatban Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. A rendszerváltozáskor erre szinte az egész világ várt, mégis, Antall József és az utána következő kormányok ezzel a kérdéssel nem voltak hajlandóak foglalkozni, majd amikor esetleg valaki fölvetette, akkor az vol t a válasz, hogy már elment hajó, ezt 1990ben kellett volna, most már erre nincs lehetőség. Hát most újra van lehetőség! Azért kell ezzel foglalkozni, mert ez a hitelezők érdeke is, ez az ország érdeke is, és van rá, igenis, van rá nemzetközi példa. Az a javaslata a Jobbik frakciójának, hogy állítsunk föl erre akár minden frakció képviseletével egy szakmai csoportot, aki készül ennek a lehetőségére, ne érjen bennünket váratlanul, ha nem saját akaratunkból, hanem kényszerből kell erre a lépésre elszánnia ma gát a kormánynak. Szintén benne lett volna a gazdasági részben, ha mi írtuk volna, a multinacionális cégek megadóztatása. Örömmel láttuk azt, hogy az anyag több ponton foglalkozik a multinacionális cégek versenyelőnyének korlátozásával, amivel egyébként az utóbbi időben már számtalan anyag foglalkozott, például az Európai Bizottság, például a Pénzügyminisztérium, például az Állami Számvevőszék. Megtudhattuk azt, hogy Magyarország egész Európában leginkább támogatja a multinacionális tőkét. A GDP 2,5 százalé kát fordítjuk közvetlen támogatásra, azt, amit mondjuk, Lengyelországban, Csehországban csak egy százalékként használnak föl, vagy a szlovákoknál, a románoknál csak fél százalékként. Megtudhattuk azt, hogy a multinacionális cégek profitjuk nagy részét repa triálják Magyarországról. A mi javaslatunk az, hogy az állami támogatásokat nyessük vissza, ne álljunk meg félúton ebben a kérdésben, ne csak homályosan célozgassunk a multik versenyelőnyére, hanem tegyünk ebben konkrét, bátor lépéseket, valósítsuk meg a k özteherviselést. És még benne lett volna egy fontos dolog, ha mi írtuk volna a gazdasági részt a kormányprogramban, ez pedig az Európai Unióhoz való gazdasági függésünk, viszonyunk, illetve ennek a költséghaszon elemzé se. Itt az ideje talán, hat évvel a csatlakozás után, hogy végre elgondoljuk, átgondoljuk azt, mit is nyert Magyarország vagy mit is veszített Magyarország az európai uniós csatlakozással. Például a javaslatom a következő lenne. Talán emlékeznek még a szoc ialista képviselőtársaink, amikor az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány elképesztő antidemokratikus kampánya révén, ugye, ígérgettek, ígérgettek a magyar társadalomnak. Most jó lenne megnézni, hogy ezekből az ígéretekből mi teljesült. Például a javas latom a következő: a Kossuth térre szervezzünk egy nagygyűlést, ahova mindazokat várnánk, akiknek sikerült Bécsben cukrászdát nyitniuk, merthogy ezt ígérték. (Derültség a Jobbik soraiban.) És érdemes volna valóban az euró bevezetésével kapcsolatban is vala mit mondani ennek az anyagnak, kelle nekünk egyáltalán, és ha igen, akkor mikor. A szívemet leginkább melengető rész az volt, amikor a gazdasági része a kormányprogramnak az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus megerősítéséről beszélt. Azért melengette ez a szívemet,
