Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 25 (6. szám) - A nemzeti együttműködés programja című kormányprogram vitájának időkeretben történő tárgyalása - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
467 Az e lmúlt években Magyarország polgárai azért csalódtak a demokráciában, mert az ország vezetői nem a köz javára és nem a köz megelégedésére használták hatalmukat. Ezért illant el a jogállamiságba vetett hit, és töltötték be a helyét sokszor kusza tévképzetek. A magyar nemzet a történelmi nehéz pillanatokban mindig tudott együtt mozdulni és együtt tenni a politikai hatalommal, pedig számtalanszor feladhatta volna. A magyar nemzetben természetes életösztön, kreativitás és józan ész van. A magyar ember nem akar v eszíteni, hanem mindig keresi a kedvező utat. A Kereszténydemokrata Néppárt most A nemzeti együttműködés programját ajánlja az Országgyűlés képviselőinek, egy lélekben és lélekszámban gyarapodó Magyarország felé vezető úton. Köszönöm figyelmüket. (Taps a F idesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelettel köszöntve az Országgyűlés munkájában részt vevőket és az azt figyelemmel kísérőket, megadom a szót Vona Gábor úrnak, a Jobbik képviselő csoportja vezérszónokának. VONA GÁBOR , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban mindig óvatos duhajként hallgattam, amint a kormánypártok forradalmi, történelmi Országgyűlésről beszéltek; azt hiszem , ezt majd nem mi, hanem az utókor dönti el, mennyire forradalmi és mennyire történelmi a mi Országgyűlésünk. De azért élünk át itt hétköznapi csodákat, és a kicsit is meg kell becsülni. Itt nemrégiben Mesterházy Attila, az MSZP vezérszónoka azzal vádolta a kormánypártokat, hogy bankárok és milliárdosok érdekeit képviselik, és akkor én oldalra pillantottam, és láttam ezt a sok proletárt itt. (Derültség és taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) Ez egy hétköznapi csoda volt. Az elmúlt két napban , pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn egy szelíd kényszer eredményeképpen volt szerencsénk végre megismerni a kormányprogramot, és nagy öröm volt végre 12 év után, hogy azt nem egy szocialista kormány terjesztette be, de ebben az örömünkben üröm volt az, hogy a pünkösdi családi együttlét során túlságosan komoly szellemi megterhelést ez a kormányprogram nem rótt ránk. Mondhatnám úgy is, hogy a szokásos, az elmúlt hetekben, napokban már unosuntalan elismételt paneleket olvashattuk újra újabb összekötésben. Ha d urvábban fogalmaznék, azt mondanám, hogy közhelyparádé volt, ha udvariasabban, akkor azt mondanám, hogy üres kívánságlista. Amikor elkezdtem olvasni a kormányprogramot, akkor azt éreztem, hogy ez egy nagyszerű bevezető. Aztán olvastam, olvastam, és amikor a 85 oldal végére értem, akkor jöttem rá, hogy az egész 85 oldal egy bevezető; nincs tárgyalása és nincs befejezése. És ha már belementem itt a műfaji kritikába, akkor engedjenek még egy megjegyzést megtenni, az első 16 oldal és az utolsó 8 oldal szerintem a próza kereteit is túllépte, és már feszegeti a líra műfaját, kategóriáját, és nem csodálkoznék, ha valamelyik internetes portálon érző művészlelkek megzenésítenék. (15.10) Ennek a kormányprogramnak a legsúlyosabb problémája az, hogy nincsenek benne rész letek, nincsenek benne konkrétumok. Nem azt vártuk el természetesen, hogy egy ötszáz oldalas disszertációt olvashassunk pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn, a 85 oldal éppen elég lett volna, ha meg lenne töltve kellő tartalommal. A helyzetértékelés megvan, a célkitűzések megvannak, és ezek, azt mondom, nagyjából számunkra is elfogadhatóak. Az anyag kitűnően elemzi a starttáblát, és kitűnően elemzi a célszalagot. Hallottunk arról, hogy ez egy iránytű. Csak az a problémánk, hogy mi nem iránytűt szerettünk volna kormányprogram gyanánt elolvasni, hanem szerettünk volna egy útitervet látni, konkrétumokkal, eszközökkel. Erre voltunk kíváncsiak, de hát hiába! Ez ennek a kormányprogramnak a legfőbb hiányossága, hogy bár jó a helyzetértékelés, apróbb hibákkal,