Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP):
415 szó. (Dr. Hiller István: Így van.) Ez a tanulók szociális helyzet és vélt etnikai hovatartozás alapján történő szélsőséges elkülönítéséből fakad, ami például Magyarországon korai életkorban kezdődik. Ma Magyarorszá gon, ha egy gyerek romának vagy egyszerűen csak szegénynek születik, nagy valószínűséggel nem tud kitörni a családjától örökölt hátrányos helyzetből, hiszen ebben az iskolarendszer is csak gátolja őt. A magyar oktatási rendszer tehát ahelyett, hogy mérséke lné azokat a hátrányokat, amelyekkel a hátrányos helyzetű gyerekek elérik az iskolaköteles kort, ezeket a gyerekeket elválasztja a magasabb státusú társaiktól, és nem vagy csak esetlegesen biztosítja a szükséges felkészítést és felzárkóztatást. Már hatéves en alig leplezett felvételi eljárások, különféle tagozatok beindítása révén válogatják a gyerekeket. A korai szelekció egyik oka, a rendszerváltást követő iskolaszerkezeti változások hatására alakult ki így az intézményi polarizáltság. Az ehhez vezető foly amatok ugyanakkor már jóval a rendszerváltás előtt elindultak, de a hármas autonómia, a szülők, az iskolák és a fenntartók autonómiájának rendszere tette őket teljessé. E sokszínűségnek és szabadságnak leggyakrabban a hátrányos helyzetűek látják a kárát, r omák és nem romák egyaránt. Ők nem választanak szabadon. Őket iskolaérettségi vizsgálatokkal és felvételikkel szűrik, szelektálják, szegregálják. Ennek a rendszernek részesei akaratuk, jobb meggyőződésük ellenére is az egyházi iskolák is. 2002 után több ol yan program is indult, amely a szegregáció visszaszorítását tűzte ki célul, de az elmúlt húsz évben az iskolarendszer igazságtalanságai ellen az egymást követő kormányok vagy nem akarták, vagy nem tudták hatékonyan felvenni a küzdelmet. Mi köze mindennek a z egyházi iskolákhoz és a tisztelt Ház asztalán fekvő törvénymódosítási javaslathoz? Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos szabályozás értelmében, amennyiben az egyházak közfeladatokat, szociális, közoktatási, külön törvényben meghatározott felsőoktatási v agy kulturális szolgáltatásokat látnak el, úgy az önkormányzati fenntartókkal azonos állami támogatási feltételrendszer vonatkozik rájuk. A probléma abban rejlik, hogy az egyházi tulajdonban és fenntartásban lévő intézmények esetén az állam jelentős, akár 4050 százalékot is elérő kiegészítő támogatással toldja meg normatív támogatását, míg az önkormányzati és alapítványi tulajdonú, fenntartású intézményeknél ezt a fenntartóknak kell kigazdálkodni. Ennyiben az egyházi intézmények tehát privilegizált helyzet ben vannak. Rögtön hozzáteszem, hogy az utóbbi időszakban az egyházi fenntartású iskolákat komoly jogsérelem érte e téren, a kiegészítő támogatás jelentős részét ugyanis nem kapták meg. Úgy helyes, ha ezt az elmaradást a következő kormány pótolja. De az egyházi iskolák finanszírozásának rendszeréről és elveiről mondottakat ez nem érinti. Az egyházi iskolák számára a hatályos törvények biztosítják, hogy jóval több pénzből gazdálkodhatnak, mint azok, amelyeknek pedig épp a legnagyobb támogatásra van s zükségük, a nehéz anyagi helyzetű önkormányzatok által fenntartott intézmények, ahol általában egyúttal sok a hátrányos helyzetű tanuló is. Az önkormányzatok anyagi nehézségei néhány esetben oda vezettek, hogy önkormányzati tulajdonban lévő intézmények fen ntartását is átadták az egyháznak, ezáltal próbálva megszabadulni a kiegészítő támogatás előteremtésének terhétől. A jelenlegi szabályozás szerint azonban öt évig még mindig őket terheli a kiegészítő támogatás finanszírozása. A törvénymódosítási javaslat e ltörli az önkormányzatok továbbfinanszírozási kötelezettségét, és a kiegészítő támogatás terhét az átadástól, pontosabban a következő tanév elejétől a központi költségvetésre hárítja. Tisztelt Ház! A módosítási javaslat felvet bennünk bizonyos aggályokat. Már jelenleg is vannak az országban olyan települések, ahol a szülők csak egyházi intézménybe írathatják a gyerekeiket, ezzel azonban csorbul a világnézetileg semleges iskola választásának lehetősége. (Balog Zoltán közbeszól.) Történik mindez annak ellenér e, hogy az a bizonyos 4/93as alkotmánybírósági határozatban leszögezett álláspont megjelenik, hogy az államnak azoknak a számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, tényleges alternatívát kell biztosítani arra, hogy a világnézetileg semleges iskola látogatást lehetővé tegyék, és a semleges iskola igénybevétele nem jelenthet számukra aránytalan terhet. A jelenleg tárgyalt törvénymódosítás alapján vélelmezhető, hogy ez a
