Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
413 Engedjék meg, hogy egy kicsit megvilágít sam és tágabb összefüggésbe helyezzem az egyházi iskolák helyzetét, sorsát, és beletegyem a magyar közoktatás neveléstörténetébe; ígérem, hogy nem leszek nagyon hosszú. Elhangzott itt már, hogy ezeréves iskolarendszerünk van, pontosan 1014 éves, ha jól szá molom, és bizony évszázadokon keresztül a katolikus, majd később a protestáns egyházak tartották fent az iskolákat, míg az 1948. június 16ai - kísérteties dátum ez a 16a júniusban, ugye - államosításkor egyetlenegy egyházi iskola nem működhetett tovább. Majd a két év múlva megkötött egyezmény értelmében közel négy évtizeden keresztül összesen tíz egyházi középiskola képviselte az ezeréves múltat. 1989ben helyreállt az igazságosság, megszülettek azok a törvények, amelyek visszaadták az egyházaknak az isko laalapítási és iskolafenntartási jogot. El is indult az újkori, legújabb kori története az egyházi iskoláknak, iszonyú nehéz körülmények között. Egyrészt olyan épületeket kaptak vissza, amelyek leromlott állapotban voltak, infrastruktúra nélkül, úgyszólván romos épületekben, és olyan környezetben kezdték el a működésüket, amelyben mind direkt, mind indirekt módon ellenséges üzeneteket fogalmaztak meg velük szemben. Ezzel együtt is működött a gondviselés, mert az egyházi iskolák száma örvendetesen gyarapodot t. Ma a statisztikák azt mutatják - és erről komoly kutatási adatok is szólnak , hogy miközben, fájdalom, radikálisan csökken, fájdalmasan fogy a megszülető gyerekek száma, és évről évre kevesebb gyerek lép be az oktatási rendszerbe vagy egyegy évfolyamb a, nemhogy ezzel arányosan kevesebben, hanem abszolút számban mérve is egyre többen jelentkeznek egyházi intézményekbe, vagyis növekvő társadalmi igény van az egyházi iskolák iránt. Hiller István miniszter úr azt mondta, hogy ez a javaslat sérti az alkotmá nyosság elvét, merthogy nem teszi lehetővé, hogy bizonyos helyeken a gyerekek világnézetileg semleges iskolákban tanuljanak. Nos, ha én jól értem a törvényt, akkor ez a lehetőség a mostani törvényben is benne volt, csak anyagilag elnehezítette, mert ötéves moratóriumot szabott ki, amit öt éven keresztül az önkormányzatoknak fizetni kellett volna. Tehát akkor, kedves miniszter úr, az önök törvénymódosítása is sértette volna az alkotmányosság elvét, de nincs itt szó sértésről. Mert azért lássuk világosan, hog y mi a helyzet az egyházi iskolákban, és miért növekszik irántuk a társadalmi igény. Egyrészt: nem bántanak senkit, nem rekesztenek ki senkit, viszont a nevelést közös értékrend alapján tudják végezni, és ez a közös értékrend a tízparancsolat. Ez az, amit a szülők is, még a vallástól távol levő szülők is éreznek, sejtenek vagy tudnak, hogy ha a gyereküket olyan iskolába viszik, ahol a tízparancsolat elvei jelentik az iskola normáját, akkor azzal a gyereküknek nemhogy ártanak, hanem segítik őket. Nos, hadd m ondjam még el azt, hogy az államosítás előtti napon, 1948. június 15én még a magyarországi iskolarendszernek körülbelül 65 százalékát tartották fenn az egyházak. Az államosítás után ez nulla. Ma ott tartunk, hogy ez körülbelül - attól függ, hogy melyik mu tatót vesszük alapul, gyereklétszámot, pedagóguslétszámot vagy intézményszámot - 68 százaléka az iskolarendszernek. Nem kell tehát a vallástól idegenkedő embereknek sem attól félniük, hogy itt valami újabb birtokbavétel történik. Még ma is fáj nekem, amik or felidézem egy volt szocialista képviselőnő - szándékosan nem mondom ki a nevét, de tudom, hogy kiről van szó - nyilatkozatát, aki ezzel a meglehetősen rossz stílusú mondattal jellemezte Európában, hogy Magyarországon az egyházak lenyúlják az iskolákat. Ugye, emlékszünk rá, képviselőtársaim? Nos, a 65 százalékból ma 68 százaléknál tartunk, és az egyházak teherbíró képessége nem fog elviselni rövid időn belül sokkal többet. De ha elvisel, és erre társadalmi igény van, akkor ez következik a demokratikus no rmából. Itt a 90es évek elején, amikor az egyházi iskolák újraszületésének voltunk a tanúi, és egyáltalán a rendszerváltozás éveit éltük, nagyon sokszor hallottuk azt az érvet, hogy mennyire minta a holland iskolarendszer, amely a demokrácia példája, hisz en ott olyan törvény van, hogy ha tíz szülő egyértelműen deklarálja, hogy ilyen vagy olyan
