Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - KAUFER VIRÁG (LMP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
396 A választási kampányban került elfogadásra, igen, ez a javaslat , ez igaz, képviselő úr, de pontosan olyan jól tudja az előzményeket, mint én, hogy nagyon sok próbálkozás volt erre irányuló, és az, hogy végül a köztársasági elnök úr ezt írta alá, tény, de ez nem azt jelenti, hogy a választási kampányra készült volna ez a javaslat. Ez azt jelenti, hogy évek óta próbáljuk ezt a problémát megoldani, most sikerült - ez ezt jelenti. A szólásszabadság aránytalan korlátozásae? Nem szeretném végigelemezni azt a négy alkotmánybírósági határozatot, ami konkrétan erről szól, és a zt a másik kettőthármat, ami áttételesen erről szól, és egyébként érintőlegesen még jó csomó született meg ebben a témában. Arra viszont utalnék, hogy az utolsó alkotmánybírósági határozat, amely a gyalázkodás tervezett törvényi tényállását hatályon kívül helyezte és az alkotmányellenességét megállapította, már egy szemléletváltást is tükröz. Tükrözi azért, mert két alkotmánybírónak egyrészt más volt a véleménye, illetve háromnak, egy különvélemény és két párhuzamos indokolás kapcsolódik az alkotmánybírósá gi határozathoz, és három alkotmánybíró veti fel azt, hogy húsz év után - mert mindig az 1992es Abh.ra hivatkozunk vissza - ideje újragondolni a véleménynyilvánítás szabadságáról alkotott gyakorlatát az Alkotmánybíróságnak. Ezek az alkotmánybírók azt fej tik ki, hogy mielőtt meghozták volna ezt a döntést, az előtt ezt meg kellett volna tenni. És egyébként Kovács Péter, aki nemzetközi jogász professzor és alkotmánybíró, erősített meg minket abban, hogy Magyarországnak igenis nemzetközi jogi kötelezettsége e zeket a cselekményeket pönalizálni, és ha nem teszi, akkor egyetlen másik lehetőség van, hogy felmondja ezeket az egyezményeket, kilép ezekből a szervezetekből. Képviselő úr, ha elolvassa Kovács Péter párhuzamos indoklását, ez van benne. Vagy a saját jogre ndszerünket igazítjuk hozzá, vagy felmondjuk. Azt hiszem, még ezzel a fordulattal is fogalmazza meg, hogy a “számunkra terhes” nemzetközi egyezményeket. Másrészt, illetve harmadrészt, vagy fene tudja, hanyadrészt már: a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság jogg yakorlata felülírja azt az elvet, ami úgy szólt, és valóban a rendszerváltozáskor Európaszerte élt, hogy a véleménynyilvánítás joga annak tartalmára tekintettel korlátozható. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlata most már azt mondja, hogy igenis ko rlátozható, ezt teszi a magyar jogalkotó is akkor, amikor a holokauszttagadást bűncselekménnyé nyilvánítja. Egyébként a köztársasági elnök úr, ugye, arra hivatkozik, hogy az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatban meghozott alkotmánybírósági határozat alapjá n gondolja ő alkotmányosnak a holokauszttagadást, ami az én meglátásom szerint is ellentétben áll egyébként az Ab közösség elleni izgatással kapcsolatban meghozott határozataival, ebben biztos, hogy egyetértünk egymással, és ezt az ellentmondást kellene fe loldani. De ezt az ellentmondást - nyilván ebben véleménykülönbség van köztünk - abban az irányban kéne feloldani, hogy a közösség elleni izgatással kapcsolatban megfogalmazott érvek kerülnek felülbírálatra. Lehet, hogy erre sor fog kerülni, ha valaki bead ja az Alkotmánybírósághoz normakontrollra ezt a javaslatot. Én úgy gondolom, és természetesen ez megint csak az én véleményem, hogy ha a köztársasági elnök a holokauszttagadást nem találta alkotmányellenesnek, akkor nincs az a logika, ami alapján ezt a mód osítást alkotmányellenesnek találná. Én ezt akkor is mondtam, és most is ez a véleményem róla. Úgy hiszem, hogy ez egy helyes irány, ezen kell továbbhaladnunk. Egyébként olyan gondolkodók és olyan jogászok, akik korábban nagyon kiálltak amellett, hogy a vé leménynyilvánítás szabadsága az ön véleményéhez hasonlóan kerüljön meghatározásra, illetve fenntartásra ez az álláspont, mozdulnak el már a másik irányba. Itt hadd utaljak Halmai Gábor professzorra például. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Azt hiszem, hog y erről talán ennyit ebben a körben elég, de gondolom, hogy még fogjuk folytatni ezt a vitát különböző fórumokon, akár itt a plenáris ülésen is. Néhány más képviselői megjegyzésre szeretnék szintén reagálni. Rubovszky képviselő úr azt kérdezi, hogy hová le het szigorítani akkor, ha már eleve lehetővé teszi a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását. Egyszerű a válasz, tisztelt Ház, sehova. Van egy határa a szigorításnak,
