Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
393 gondolom ezt? A jelenlegi rendszer is lehetőséget ad szigorúbb büntetések kiszabására. A kérdés az, hogy ez miért nem képvisel visszatartó erőt, mert azt látjuk, hogy probléma van. Ezt kár tagadni, itt csak a megoldás mikéntjéről vitatkozunk. (20.40) Azt én nem tudom elfogadni, hogy itt il yen mediálással, drámaszakkörökkel a vidéken lehetne valamiféle előrehaladást elérni. Erre az elmúlt húsz évben már számtalan lehetőség kínálkozott. Azt hiszem, hogy az elköltött milliárdok is azt szemléltetik, hogy ez gyakorlatilag egy tévút, egy zsákutca , és csak a problémákat mélyítette, nem a megoldás irányába indult el a dolog. Többen említették azt is, hogy a büntetőjogban mindig felmerül az a kérdés, hogy a büntetések elkerülhetetlensége, tehát a kilátásba helyezett büntetés bekövetkezése és elkerülh etetlensége határozza meg az elrettentő erőt, vagy az, hogy milyen szigorúan büntetünk bizonyos tényállásokat. Véleményem szerint mind a kettő. Tehát bizonyos tényállásokat bizony komoly büntetésekkel kell fenyegetni, de természetesen a felderítési mutatók , itt akár a szabálysértésre is utalok, hogy ezeknek a szabálysértési értékeknek a módosítása mindmind előrevihet abban, hogy egy megfelelő közbiztonságot teremtsünk az országban. Nem foglalkozik a javaslat - és én később várni fogom, hogy beterjesztjük a dott esetben a büntető törvénykönyvhöz is - azzal a kitétellel vagy azzal az irányvonallal, hogy akit manapság nem végrehajtandó börtönbüntetésre ítélnek, az gyakorlatilag ezt nem is érzi büntetésnek, csak egy felfüggesztettet kaptam, élek tovább, mint Mar ci Hevesen, ahogy szokták mondani. Ez lehet, hogy egy jogkövető állampolgárnak a lelkét bántja, de nyilván azok a bűnelkövetői csoportok, akikre, mondjuk, két év felfüggesztettet kirovunk, gyakorlatilag úgy fogják érezni, hogy megtehették, és semmiféle sza nkció nem következett be. Tehát abba az irányba kellene elmozdulni, hogy a legcsekélyebb bűnelkövetők is valamiféle olyan szankcióra számíthassanak, ami számukra komoly jogsérelmet jelent, amit ők szankcióként és büntetésként élnek meg; erre már gyakorlati lag itt példákat hallhattunk, akár a kényszermunka bevezetése adott esetben a közérdekű munka helyett. Mi csak wellnessbörtönöknek szoktuk nevezni azokat az intézményeket, ahol ma a fogva tartás folyik. Az is elképesztő, hogy több mint 8 ezer forint, 89 e zer forint körül van tudomásom szerint az az összeg, amit egy rab napi eltartására fordítunk. Ráadásul a magánbörtönök intézménye még jobban felkavarta ezt az állóvizet, hiszen olyan minőségi körülmények vannak a fogva tartottak számára, amik elképesztőek. Legutóbb Szabolcsból hallottam olyan történeteket, hogy a bekerülő bűnelkövetők gyakorlatilag még csempét se láttak, és ott a hifitévétől a felszerelt konditeremig minden jóval meg vannak áldva, és emellett az árvízkárosult régiókban nincs elég ember, ho gy a zsákokat pakolja, eközben jól fűtött börtönökben lötyögnek a bűnelkövetők az adófizetők pénzéből. Szintén üdvözlendő a felső határ emelése. Én azt hiszem, kimondhatom azt, hogy a középmértéknek, tehát az irányadó középmértéknek az újra bevezetése is e gy nagyon jó irány, hiszen nem engedi elpuhulni - ha szabad így fogalmaznom - a jogalkalmazást. Emellett azonban én megfontolnám az alsó határnak is bizonyos szempontból a megemelését, hiszen ez egy olyan kötelezettséget ró a bíróra, hogy bizonyos esetekbe n ez alá nem mehet, így pont azoknak a kisebb súlyú bűncselekményeknek, a társadalmat a leginkább irritáló bűncselekményeknek az elkövetőit tudjuk megfelelő módon szankcionálni, amik a köznyugalmat leginkább zavarják. Én is megnéztem egy statisztikát. Amik or a javaslat visszaeső erőszakos bűnelkövetőkről beszél, szerintem nagyon szűken határozza meg ezt a kört, tehát szűk az a kör, aki ebbe beleesik mint elkövető. 2009. augusztus és szeptember között mindösszesen öt ilyen elkövetési magatartásra derült fény a statisztikák szerint. Természetesen nem mondom azt, hogy az irányvonal nem tartható, de ahogy mondtam, az alsó határ emelését is hozzá kellene venni a javaslatban. Azt is nehezményezzük, nehezményezem, hogy nem mozdultunk el abba az irányba, hogy a felf üggesztésnek mint lehetőségnek szűkebb körben való alkalmazását bevigyük a büntető törvénykönyvbe, hiszen ha le lehet rövidíteni a büntetést, illetve egy felfüggesztettel meg lehet úszni, akkor adott esetben nem értük el a kellő hatást.
