Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
391 Azonban Orbán Viktor és Pintér Sándor nyilatkozataiból és az előttünk fekvő büntető törvénykönyvi módosításból világosan látható, hogy a Fidesz nem titkolta el a rendészeti és közbiztonsági koncepcióját, ahogy azt optimistán többen feltételezhették, hanem ilyennel valójában nem is rendelkezik. Ma már egyértelmű, hogy az elmúlt években csupán ellenzéki dacból utasították el a kormány közbiztonság javítása érdekében benyújtott javaslatait, valódi alternatívákat azonban nem dolgoztak ki. Az előttünk fekvő törvényjavaslat legijesztőbb üzenete az a lehetőség, hogy az ország kormányzására készülő politikusok egyáltalán nem értik azokat a problémákat, amik a közbiztonsággal kapcsolatos társadalmi elégedetlenségben testet öltenek. Az elmúlt években a Fidesz igyekezett fokozni ezt az elégedetlenséget, az egész országban megteremtve a romokban heverő közbiztonság hamis képzetét. Most azt gondolják, hogy e hamis képzetet a médiapolitizálás eszközeivel ugyanúgy lehet eltüntetni, mint ahogy évek szívós munkájával a Jobbikkal karöltve sikeresen kialakították. Azt gondolják, hogy egy jól kommunikálható és valójában csak csekély számú bűnelkövetőt érintő törvénymódosítás és kéthetes rendőri parádé az ország hátrányos helyzetű térségeiben önmagában megoldást jelent. Úgy látszik, maguk is elhiszik, hogy a biztonságérzet valóban tapasztalható megromlását pusztán a média gene rálja. Abból az alapvetően téves helyzetelemzésből indulnak ki, hogy a problémák gyökerét valójában a média által nap mint nap szaftosan tálalt erőszakos bűncselekmények jelentik. A bűnözés struktúráját és dinamikáját ismerők azonban pontosan tudják, hogy a bűncselekmények pusztán kisebb hányadát, ahogy ma már többször elhangzott, körülbelül 78 százalékát teszik ki az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények. E bűncselekmények száma lényegében évek óta stagnál, körülbelül 30 ezer. Szintén stagnál a bűn cselekmények áldozatává váló természetes személyek száma: 210220 ezer fő között mozog. A stagnálás persze önmagában nem adhat okot elégedettségre, azonban azt világosan mutatja, hogy az állampolgárok biztonságérzetének romlása hátterében nem feltétlenül a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások állnak. S még egy szám: az emberölések száma 2003ban 227, 2009ben 138 volt. Ez 38 százalékos csökkenés, három csapás törvény nélkül is. Az emberek komfort- és biztonságérzetét elsősorban a mindennapi apró b osszúságok, a kis értékű lopások elszaporodása, a közterületi rongálások, egyéb kisebb jogsértések, az alapvető együttélési normák gyakori megszegése rombolja. E káros jelenségekre a súlyos bűncselekményekre kiszabható büntetések további szigorítása semmil yen hatással nem lesz. A közrend fenntartása nem szűkülhet le csupán a bűnüldözés tevékenységére. E problémák megoldása nem lehet pusztán a rendőrség feladata, sőt sokszor még csak nem is rendészeti eszközöket igényelnek. E feladatok megoldásában a helyi k özösségeknek és a helyi hatóságoknak komoly felelősségük van. Az elmúlt években a kormány ezért törekedett arra, hogy javítsa azon eszközök hatékonyságát, amelyekkel a helyi önkormányzatok, társadalmi szervezetek hozzájárulhatnak a közrend és közbiztonság fenntartásához. Erről szól a településőrprogram, a polgárőrségek és közterületfelügyeletek megerősítése, és ez nem az állami erőszakmonopólium feladásáról vagy a feladatok áthárításáról szól, mint ahogy azt a Fidesz hangoztatta. Meggyőződésünk szerint a közbiztonságot fenyegető problémák csak kitartó, kemény munka árán mérsékelhetők és szüntethetők meg. Ezért alkottunk törvényt a múlt év tavaszán a rendőrség és a közbiztonság fenntartásában szerepet játszó egyéb állami, önkormányzati és társadalmi szerve zetek közötti együttműködés hatékonyságának javítása érdekében. Emeltük a rendőri szakközépiskolába beiskolázott hallgatók számát, hűségpénzzel és a körzeti megbízottak illetményének emelésével igyekeztünk vonzóbbá tenni a rendőri pályát. Korrigáltuk azt a z Orbánkormány idején ’99ben elfogadott szabálysértési törvényben szereplő hiányosságot, miszerint a rendőrségnek nem feladata a vagyon elleni szabálysértésekkel szembeni eljárás. A szabálysértési törvény tavaly elfogadott módosítása ismét a rendőrség kö telezettségévé tette, hogy eljárjon a vagyon elleni szabálysértések elkövetőivel szemben. Ezt a törvénymódosítást a Fidesz akkor nem támogatta. Az ilyen és ehhez hasonló intézkedések révén hónapok és évek munkájával, de meggyőződésünk szerint érdemi
