Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ÉKES ILONA (Fidesz):
351 A Magyar Rádió udvarán, ahová behajtották, vonszolták őket, megszűnt a nevük. Számot kaptak. Ki a karjára, ki a homlokára, más a nyakára. Mutatták nekem a sebeiket, a kékzöld foltjaikat a férfiak, fiúk is, akikkel találkoztam, és beszéltek ők is mérhetetlen megalázottságukról, kiszolgáltatottságukról, tehetetlenségükről. A férfiak közül 24gyel beszéltem személyesen. Volt közöttük egyetemista, gazda, nyomdász, többdiplomás értelmiségi. Rendezett családi háttérrel, büntetlen előélettel. Kérdezem, tudunke ma bármit is az emberi jogokról, az emberi méltóságról, ha mindezek megtörténhettek. Ha megtörténhet, hogy gyanútlan járókelőket fognak el, hogy azután ügyvéd jelenléte nél kül hallgassák ki őket. Ha megtörténhet, hogy rögtönítélő bírók csak a rendőr tanúkat veszik figyelembe, de a saját tanúkat, a saját bizonyítékokat már nem. Az előre megírt ítéletről szóló jegyzőkönyvet véletlenül a tárgyalás előtt adják a kihallgatandó ke zébe. Beszélhetünk emberi jogokról ott, ahol hozzátartozók napokon át semmit nem tudnak elfogott szeretteikről? Napvilágot látott, hogy az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságát aggodalommal töltik el a Budapesten szeptemberben és októberben történt tüntetések sor án tanúsított rendőri fellépésekről szóló hírek. A bizottság megállapítása szerint a magyar államnak fokozottabban kell ügyelnie az emberi jogok érvényesítésére, biztosítva a jogellenes intézkedésekkel szembeni zéró tolerancia elvének betartását a rendőrsé gi hierarchia minden szintjén és a büntetésvégrehajtásban is. (17.20) Tisztelt Képviselőtársaim! 2006. október 23án, az ’56os forradalom 50. évfordulóján a sokszoros kordonnal, rendőrökkel körülvett Kossuth téren a nemzeti ünnepen nemzet nélkül ünnepelt a kormány. Méltó, tiszteletteljes emlékezés helyett volt könnygáz, vízágyú, gumilövedék. Közös érzület helyett félelem és bizalmatlanság. A kórházakat járva súlyos sérültekkel találkoztam. Könnygázgránáttal szétlőtt arcú emberrel. Október 23án az egyik a sszonynak nyaklövése volt, utána szívtrombózisa. Huszonéves fiúnak a könnygáz leszakította két ujját, végigégette a tenyerét. Kilőtt szemek, mellkaslövések; volt, akibe egy sorozatot belelőttek. Törött csontok, kékzöld foltok. Az egyik papot megkardlapozt ák az ünneplőkre rohanó lovas rendőrök. Vérző fejjel hagyták ott. És folytathatnám a sort. Ezek ellen a sérült emberek ellen is eljárást folytattak. Azóta az egyik, rendőrök által megvert pap értesített arról, hogy az akkor 56 éves, gumilövedékkel eltalált ember meghalt a lövés utáni szövődményekben. Tehát azt is mondhatom, hogy itt is volt plusz egy emberélet, ami ennek a felelőtlenségnek, ennek a törvénytelenségnek a nyomán keletkezett. Tisztelt Képviselőtársaim! Albert Camus, a híres író ’56ról így emlé kezett: A megalázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett hullania. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. Valaki lopott, csalt, hazudott, s tette ezt magabizt os cinizmussal, embertelenséggel, a maga számára eddig bárminemű következmény nélkül. A rendőrökre testi és lelki nyomást gyakorolva készítették őket a bevetésre, így október 23án a rend őrei ahelyett, hogy szolgáltak volna, kiszolgáltak, ahelyett, hogy v édtek volna, támadtak, ahelyett, hogy nyugalmat teremtettek volna, feszültséget keltettek, mert ők maguk is feszültek és megtévesztettek voltak. Azt sulykolták nekik, hogy csőcselékkel, terroristákkal állnak szemben, akik rendőrtársaikat súlyosan bántalmaz ták, megkéselték. Mindezeket azért mondom el önöknek, hogy tudatosítsam: az, hogy minket nem ért lövedék, nem jelenti azt, hogy érintetlenül hagyhatnak az elmúlt időszak történései. Nem jelenti azt, hogy kimaradhatunk mindabból, ami Magyarországon történt. Nem jelenti azt, hogy nem kell értékítéletet
