Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - MILE LAJOS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
292 Köszönöm szépen. (Hosszan tartó, nagy taps a Job bik soraiban. - Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.) ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Megköszönöm Vona Gábor úr felszólalását. Most megadom a szót Mile Lajos úrnak, az LMPképviselőcsoport vezérszónokának. MILE LAJOS , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szé pen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslatot a Lehet Más a Politika elemezte, és álláspontját úgy alakította ki, hogy összességében az előterjesztést támogatni tudjuk. Maga a címadás is roko nszenves, hiszen a nemzeti tragédiáról való megemlékezés kapcsán az összetartozás szükségszerűségét hangsúlyozza, a megemlékezés, a visszatekintés pozíciójából dicséretesen jut el a jelenben és a jövőben elérendő cél megfogalmazásáig. Valóban, egy ilyen em léknapnak akkor lesz igazán értelme, ha ténylegesen elindítja olyan kapcsolatok kialakulását a társadalom minden szintjén, amelyek nem csak egy nap emelkedett pillanataiban kívánnak megjelenni; akkor lesz igazán értelme, ha élő, tartalmas emberi viszonylat okat eredményez, és kiteljesíti a vágyott nemzeti összetartozást, szolidaritást, amely együtt munkálkodásra, közös cselekvésre készteti a nemzet tagjait. Szintén dicséretes, hogy a nemzeti összetartozás fogalomköréből továbblépve egy tágabb integráció font osságáig tágítja a kört, jelesül a Kárpátmedencei népek együtt élésének, egymásra utaltságának fontosságát hangsúlyozza. Itt javasolni fogunk egy olyan kiegészítést, amely elismeréssel emlékezik meg mindazokról, akik nem magyarként vállaltak szolidaritást az országgal, a nemzettel, és ezért a kiállásukért sérelmeket szenvedtek. (Szórványos taps az LMP soraiból.) Nagyon helyesen teszik az előterjesztők, hogy úgy tematizálják történelmünknek ezt a tragikus eseményét, hogy a szöveg egy magasabb szintre, a nap i politikai ügyek fölötti dimenzióba igyekszik felemelni a róla való gondolkodást. Történelmünk keserű sajátosságából következik, hogy ismét egy tragédiára emlékezünk, ismét egy tragikus esemény kapcsán készülünk emléknapot törvénybe iktatni. A nemzet túlé lési technikájának egyik alapja volt, hogy a történelmi csapások után is képes volt talpra állni, a levert forradalmak, az elbukott szabadságharcok az ellenállóképességét egy idő múlva csak fokozták. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a történelmi esem énnyel szembesülni tudjunk. Az én nemzedékem még úgy nőtt fel, hogy két dologról szinte tilos és veszélyes volt beszélni, a nyilvánosságban szinte lehetetlen, ez a két dolog Trianon és 1956 volt. Az internacionalizmus eszmei diktátuma alatt nem volt mód Tr ianon tárgyszerű megközelítésére, értelmes diskurzus kialakítására. Maradtak az otthoni konyhaasztal melletti félhomályban elmondott suttogások: elmondom én neked, drága gyerekem, hogy hogy is volt, de aztán az iskolában erről egy árva szót sem! (12.20) A kettős beszéd káoszának zavarba ejtő félreinformáltságában nemzedékek nőttek fel. Suta, nosztalgikus érzések horgadtak, hol elérzékenyülve, hol hazafias daccal énekeltük ittott a vonatkozó dalokat, ilyenkor aztán komikusan keveredett egyfajta gyermeteg hő siesség és a félelem, hogy mikor hallja meg egy rendőr vagy egy jó fülű KISZtitkár. Kissé elnagyolva valahogy így jelent meg a hétköznapokban a történelmi emlék, és komoly előrehaladásnak számított, ha valamelyik lelkiismeretesebb történelemtanár titokban a kezünkbe nyomott egy tárgyszerű elemzést, esszét, ne adj’ isten, egy könyvet, amit kollégiumi szobákban vagy otthon olvasgattunk, aztán hajnalig tartó vitákban igyekeztünk tisztázni viszonyulásunkat a leírtakhoz. Az 198990es alkotmányos forradalom itt is megnyitotta a lehetőségeket, a sokoldalú tájékozódás szabadságát, és teret nyitott az indulatoknak, a szélsőséges megnyilatkozásoknak is. Nagyon reméljük, hogy most a tárgyilagos szembenézés, a higgadt, körültekintő tisztázás pillanatait
