Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 21 (5. szám) - Az ülésnap megnyitása - A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
283 amik nincsenek. Ha ezt hallod majd, Kolozsvár, és ezt, Erdély, és ezt, Kárpátok, meg fogod tudn i, mire gondoltam.” 90 évvel Karinthy Frigyes fájdalmas szavai után még mindig sajognak az ujjaink, zsibbadnak nem létező végtagjaink, mert a feldolgozatlan fájdalom nemzedékről nemzedékre öröklődik, akár akarjuk, akár nem. Sokunk az anyatejjel szívta magá ba nemzetünk mármár génjeinkben hordott fájdalmát, mások felnőttként az első erdélyi utazás, a Székelyföldön hallott első magyar szó után értik meg nemzeti létünknek ezt a különleges terhét, valahogy úgy, ahogy az örökbe fogadott gyermek néz felnőttként m egtalált igazi szüleire: hol voltatok eddig, miért nem mondtátok, hogy összetartozunk? Karinthy írása, a Vérző Magyarország a Magyar írók Magyarország területéért című kötetben jelent meg, abban a könyvben, amit a politizálástól visszahúzódó Kosztolányi De zső szerkesztett. Miért vállalkozott mégis egy ilyen kötet összeállítására? Kosztolányit a személyes sorsa is arra döbbentette rá, hogy az első világháború elvesztése, a Tanácsköztársaságnak nevezett vörös terror pusztítása, majd az ennek következményeként is bekövetkezett békediktátum és Magyarország darabokra hullása megszólalásra kötelezi a korábban mégoly apolitikus írókat és alkotókat is. 1918 novemberében szeretett szülővárosa, Szabadka szerb megszállásakor lelkileg megtört. Felesége a visszaemlékezés eiben így írt azokról az időkről: “Az első halálos csapás most érte. Napokig nem mozdul ki a házból, égő arccal mered maga elé. Nem akarja hinni, nem akar belenyugodni. Kétségbeesve lázadozik. Fuldoklik a fájdalomtól. Ezekben a napokban új háborúról beszél , és azt mondja, abban ő is részt vesz. (11.30) Arról ábrándozik, hogy a felszabadító sereg élén elsőül vonul szülővárosába. Kiszínezi ennek a bevonulásnak minden részletét. Majd elcsügged, és az írói egyesületben azt indítványozza, hogy egyetemesen tiltak ozzanak, és szólítsák fel Európa valamennyi íróját Magyarország érdekében. Indítványát azonban nem tartják időszerűnek és célravezetőnek. Ez a tiltakozás akkor elmaradt, s ő többet nem vesz részt az írói egyesület tanácskozásán.” Kosztolányi távolmaradása csendes lázadás volt, de jól mutatja a hazáját szerető író, gondolkodó ember mély, ma már csak nyomokban tapasztalt felelősségérzetét, és ezt jelzik a későbbi versei is, az 1919 tavaszán megírt Magyar költők sikolya Európa költőihez, majd a Rapszódia című fájdalmas vallomása, amelyben ez olvasható: “Nincs, ahova hazatérjek, ténfergek, mint a kísértet éjszaka.” Tisztelt Képviselőtársaim! Kosztolányi Dezső fájdalma a mi fájdalmunk is, a kései utódoké, azoké, akik ki merik mondani, hogy Magyarország határai la ssan gyógyuló hegek a Kárpátmedence történelem által felhasogatott térképén; azoké a mai magyar demokratáké, európai uniós polgároké, akik ennek ellenére sem kérdőjelezik meg a szomszédos országok területi integritását és szuverenitását; azoké, akik tudjá k, hogy parlamenti képviselőként is kötelességünk két dolgot megtenni: egyrészt minden lehetséges alkotmányos, az uniós normáknak is megfelelő eszközzel segítenünk kell a határon túli magyarok szülőhelyükön való megmaradását és magyarságuk minél teljesebb megélését, ezzel mi, anyaországi magyarok is gazdagabbak leszünk; másrészt emlékeznünk és emlékeztetnünk kell, mert az emlékezés joga bennünket is megillet, összetartozástudatunkat ezáltal is erősítenünk kell. Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő tö rvénytervezet éppen erről szól, arról, hogy próbáljuk együtt megérteni a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiáját, a történelmi Magyarországot szétdaraboló s a magyar nemzetet több állam fennhatósága alá szorító békediktátum következményeit; hogy próbáljunk számot vetni - hogy idézzek a törvényből - a békediktátum által okozott politikai, gazdasági, jogi és lélektani problémák máig tartó megoldatlanságával, egyaránt tiszteletben tartva a magyar nemzet érdekeit és más nemzetek jogát arra, hogy a mag yarság számára fontos kérdésekről másként gondolkodjanak. A beterjesztők e jogszabállyal is hozzá kívánnak járulni a Kárpátmedencében együtt élő népek és nemzetek kölcsönös megértésén és együttműködésén
