Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik):
268 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 1920. június 4én egy egész nemzetet bénított meg a fájdalom, Trianonban akkor a magyarság egyharmadát helyezté k idegen, sőt ellenséges uralom alá. Kilencven esztendő telt el azóta, kilencven esztendeje fogyatkozunk, pusztulunk, veszítjük el számban és identitásban magyarságunkat. Az elmúlt harminc évben már nemcsak a határon kívül, hanem itt a határon belül is. De még a mai napig is minden negyedik magyar gyermek Magyarország határain kívül születik. 1920. június 4én abban a gőgös, erkölcstelen palotában - bocsánat, nem volt kiszólás a dolog , szóval abban a bizonyos palotában a népek önrendelkezési jogának elism erése, ez a magasztos elv KözépEurópa minden egyes nemzetének és népének kijárt, egyedül nekünk, magyaroknak nem. És bár a magyarság, a határon túli magyar közösségek teljes önrendelkezési joggal a mai napig sem rendelkeznek, mégis úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat egy nagyon komoly előrelépés, nagyon fontos gesztus, nagyon nemes tett, egy üdvözlendő cselekedet, olyan lépés, amivel a magyar állam nemcsak a kezét nyújtja ki, hanem minden egyes polgára kifejezheti a közös együvé tartozás érzését a hatá ron túli magyar testvéreinkkel. Örömmel hallom - többször elhangzott , hogy emelkedettek ezek a percek, emelkedett ez a néhány óra, amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, hiszen egyfajta, ha nem is egyértelmű, de talán tapintható konszenzus kezd itt k ialakulni, ha úgy tetszik, nemzeti együttműködés ebben a kérdésben. Bevallom önöknek őszintén, egyáltalán nem akarok személyeskedni, de el kell mondjam, hogy könnyeket csal a szemembe az a meghatottság, amikor szocialista képviselőtársaim folyamatosan, egy mást túllicitálva beszélnek annak fontosságáról, hogy a határon túli magyarság véleményét meg kell hallgatni és ki kell kérni. Nos, kedves szocialista képviselők, önök ezt egyáltalán nem tartották fontosnak akkor, amikor a felvidéki és az erdélyi magyarság feje felett átnyúlva, az ő vezetőik véleményét figyelmen kívül hagyva, a fejük fölött kötötték meg annak idején a magyarromán és a magyarszlovák alapszerződést. (Taps a Jobbik soraiban.) Ugyanakkor mégis örömömre szolgál - hogy valami kedveset is mondja k önöknek, bár őszintén szólva nehezemre esik, mégis örömömre szolgál , hogy, ahogy Németh Zsolt képviselő úr is fogalmazott, valamiféle esély talán mégiscsak mutatkozik arra, hogy ennek a nemzetpolitikának a konszenzusos útján a mai napon önök is el fogn ak indulni. De ne is hánytorgassuk a múltat, beszéljünk inkább a jelenről vagy a jövőről! Semjén Zsolt képviselő úr felszólalásában, illetve expozéjában külön kitért a csángók helyzetére. Erről magam is szerettem volna beszélni, és terveztem is, hogy egy e zzel kapcsolatos módosítást benyújtok, mert bevallom őszintén, a törvény szövegéből számomra nem teljesen egyértelmű, hogy a csángó közösségre is vonatkozik ez a törvény, de Németh Zsolt utána úgy fogalmazott, hogy világos, tiszta jogi helyzetet teremtenek . Én tisztelettel arra szeretném kérni önöket, hogy amikor ezt a törvényt végszavazásra bocsátják, vagy ha ennek a végrehajtási rendeletét meg kell fogalmazni, akkor külön figyeljenek arra, hogy ez a törvény minden kétséget kizáróan alkalmazható legyen arr a a néhány tízezer keletre szakadt vagy keleten maradt vérünkre. A történészek dolga annak megítélése, hogy ők ott maradtak vagy oda települtek - többségük kétségkívül oda települt , de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legelhagyatottabb és leghátrányo sabb helyzetű magyar közösségről van szó. Kiemelt köszönet és hála illet mindenkit - olyan sokan vannak, hogy nem merem őket felsorolni, nehogy valakit kihagyjak , azokat a civil szervezeteket, alapítványokat és magánszemélyeket, akik ott is és itt Magyar országon is küzdenek és dolgoznak azért, hogy a moldvai magyarság megtarthassa önazonosságtudatát, megtarthassa nyelvét, kiszélesedhessenek az anyanyelvi oktatás lehetőségei, és megteremtődjön a lehetőség arra, hogy a misét is anyanyelvükön hallgathassák. Nem olyan régen volt, még emlékezhetünk rá, amikor román papok a csángó falvak templomaiban románul prédikálták azt, hogy a magyar az ördög nyelve. Figyeljünk rájuk, ne hagyjuk magukra a moldvai csángókat! És ha már náluk járunk, főleg velük kapcsolatban is jutott eszünkbe egykét konkrét módosító javaslat, amiket most szeretnék önöket megosztani, és kérem a megtisztelő támogatásukat ezekhez.
