Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
266 ismét állampolgárságukat, és ennek köszönhetően egy olyan helyzetbe kerültek, ahol kiszolgáltatva az utódáll amok kényekedvének, fosztották meg őket vagyonuktól, javaiktól, nyelvüktől, és megfosztották őket az egyenjogú tisztes létezés feltételeitől. Többek között több tízezer magyar embert legyilkoltak Tito partizánjai 1944ben. A beneši dekrétumok - igen helye sen mondta Semjén Zsolt - mai napig is hatályban vannak, ez elfogadhatatlan, tűrhetetlen, hogy gyakorlatilag a kollektív bűnösség elve alapján taszították ki a magyarságot az emberek köréből; három évig a hontalanság éveiben nem is volt magyar állampolgárs águk a felvidéki magyaroknak, sőt mi több, azt tervezték, hogy az összes felvidéki magyart kitoloncolják a szülőföldjükről. Szerencsére ez nem sikerült, azonban teljesen komolytalan és nevetséges arra hivatkozni, hogy az a Szlovákia bármilyen módon mértéka dó lehet ennek az ügynek a megítélésében, amely Szlovákia közösséget vállal ezekkel a beneši dekrétumokkal. A mai napig is hatályban tartja, sőt mi több, a földvisszaszerzési eljárásokban Nemzeti Jogvédő Szolgálatunk felvidéki ügyvéd kolléganője többször ü tközött olyan ügyekbe, amikor a beneši dekrétumokra hivatkozva nem adják vissza a magyar embernek a neki járó földet. Ez a tűrhetetlen helyzet mindenképpen orvoslandó. Azonban az orvoslásnak nem lépett a korrekt útjára nyilván a szocialista diktatúra, de u tána 1990ben sem történt meg ez. Ezt most hosszú lenne végisorolni, hogy miért, hiába mondta Antall József, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke, ezek után nem jöttek olyan lépések, amelyek a magyar állampolgárság visszaadását eredményezhették volna, és 1998 és 2002 között sem lépett oda az akkori kormányzat az állampolgárság ügye mellé. Bár nem volt kétharmados többsége, de úgy gondolom, napirendre tűzhette volna, és bár nem hiszem, hogy akkor is kapott volna támogatást a szocialistaSZDSZes ellenzéktől ez az ügy, de mindenképpen meg kellett volna kísérelni. Ehelyett sajnálatos módon az történt, hogy a Magyarok Világszövetsége, amely ezt az ügyet zászlójára tűzte, hiszen ez a kötelezettsége a legnagyobb összmagyar civil szervezetként, megfosztásra került a költségvetési támogatásától. Nagyon kérem a FideszKDNP képviselőit, a képviselőtársaimat, hogy orvosoljuk ezt is, legyen ez egy alkalom arra, hogy túllépjünk rengeteg régi sérelmen. Én is hajlandó vagyok például Kövér Lászlónak megbocsátani azt, hogy n emrégiben a Hír TV csatornáján engem ostobának nevezett azért, mert a nemzeti önrendelkezést követeltem a felvidéki magyarok számára, és azt mondtam, hogy egy erős hadsereg igenis szükséges ahhoz, hogy nyomatékot adjon a mindenkori magyar állam követelései nek; sőt mi több, még az sem zárható ki, hogy ha a nemzetközi szélforgás úgy hozza, akár a helsinki záróokmány előírásai szerint békés úton határmódosítás is megtörténhessen, népszavazással, az ott élő emberek közös akaratával. Tehát ez legyen egy alkalom arra, hogy ezeket a sérelmeket felülírjuk, és ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy egy új, valóban egy új nemzeti együttműködés kialakulhat. S nem lehet elhallgatni a délvidéki magyarok nehéz helyzetét. Az ő számukra az 1945 utáni törvények egyébként határozott álláspontom szerint nem vették el az állampolgárságukat, hiszen a magyar állam nem kötött Jugoszláviával olyan egyezményt, amely megfosztotta volna őket ettől, és éppen ezért a délvidéki magyarok számára egy különösen nagy megváltás lesz, hogy ezt a lehetőséget, a magyar állampolgárságot megkapják. Vissza lehet őket ölelni keblünkre, hiszen valóban a lelki töltet sokkal jelentősebb, mint a közjogi töltet, bár a Délvidéken élő és Kárpátalján élő magyarok számára igenis a túlélés, az életben marad ás egyik legfontosabb eszköze. Ukrajnával nyilvánvaló módon el kell érni azt, mint ahogy Izrael és Moldávia elérte, hogy a kettős állampolgárságot Ukrajna vonatkozásában elfogadja. A magyar állam az Európai Unió kapujában áll Ukrajnához képest, igenis meg kell követelni Ukrajnától, hogy ne büntesse, hanem tűrje el, hogy a kárpátaljai magyarok magyar állampolgárságot választanak. (22.50) S arról is szólni kell, hogy ez az ügy egyben a szabadkai Kiss Lászlónak és Kiss Erzsébetnek is elégtételt ad, akiknek a p róbaperét 2005től képviseltem. Néhány hónapja hozta meg a Legfelsőbb Bíróság azt a végleges döntését, amellyel végül is nem ismerte el a magyar állampolgárságukat, hivatkozott a régi 1945ös és 1948as jogszabályokra, amelyek még a bolsevik önkényuralom
