Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
264 Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most rendes felszólalásra GaudiNagy Tamás k épviselő úrnak adom meg a szót, a Jobbik képviselőcsoportjából. DR. GAUDINAGY TAMÁS (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! És ezúton szeretném még külön köszönteni Rácz Sándort, a Magyarok Világszövetségének tisztel etbeli elnökét, aki ott fenn ül a karzaton, az ’56os Munkástanácsok elnöke, vezetője, ’56os szabadságharcos. (Taps. - Rácz Sándor felállva köszöni meg a tapsot.) Egy olyan pillanathoz érkezett a Magyar Országgyűlés működésének ezen 2010. évé ben, amikor valóban ezen törvény egy olyan emelkedett pillanatot biztosít számunkra, hogy ki tudunk szakadni a hétköznapi görcsökből, ellenségeskedésekből vagy legalábbis vitákból, felül tudunk emelkedni, és egy összmagyar, egy össznemzeti ügy mellett tudu nk hitet tenni. Ennek az a legeklatánsabb példája például, hogy előttem szólott László Tamás képviselőtársam, aki nekem a XV. kerületben ellenfelem volt, vitézül küzdöttünk, ő jutott be egyéni képviselőként, én budapesti listán jutottam be, és mégis megtap soltam az ő beszédét, amikor arról beszélt, hogy a magyar állampolgárság visszaadása, kiterjesztése elcsatolt területen élő testvéreim számára egy megkerülhetetlen kötelezettsége a magyar nemzetnek, a Magyar Országgyűlésnek. És hát ez a sor folytatódik, hi szen előtte szólott KDNPs képviselőtársam, Kalmár Ferenc, ugye, Brassó városának szülötte. Jómagam pedig Brassó vármegyéből származtam el, hiszen nagypapám, HorváthGaudi István Hétfaluban született, Hosszúfaluban, 1920 után kellett családjával elhagyni ő si szülőföldjét, hétfalusi csángó ő maga is, énbennem is így csángó vér folyik, és ő is Brassó városában járta iskoláit. Egy olyan világban járt Brassó városában iskolába, amikor a három nemzet tisztességes módon élt együtt a magyar királyság területén, mé gpedig három magyar, három szász és három román középiskola volt Brassóban. Azóta ez a helyzet drámaian megváltozott, hiszen belecsapott a nemzet testébe egy hatalmas villámcsapás. 1920. június 4e szentesítette meg azt a nemzetcsonkolást, amelynek eredmén yeképpen a Magyar Királyság, a Szent Korona országaiból kétharmadot levágtak a nemzet testéből. Egy 232 ezer négyzetkilométeres országból csináltak egy 93 ezer négyzetkilométeres országot, amelyet tulajdonképpen így nyugodtan nevezhetünk és kell is neveznü nk csonkának. Én inkább a “csonka” szót használnám, és nem a “kis” szót, hiszen a merjünk kicsik lenni politikáját, ugye, a mellettem ülő MSZPs képviselők foglalták el, és már eleget ártott Magyarországnak ez a “kis” szó. (Moraj az MSZP soraiban. - Derült ség a Fidesz és a KDNP soraiban.) (22.40) Látom, Kovács László már nincs itt. Persze megkérdezhetnénk, hogy vajon miért nincs itt Gyurcsány Ferenc, és miért nem néz szembe velünk, képviselőkkel (Taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) , miért n em néz szembe a magyar választókkal, hiszen ő volt az, aki azt a kampányt vezette, amelynek keretében ilyen plakátok készültek el. (Felmutatja.) “Ha fontos családunk boldogulása és az ország és a nemzet sorsa, hozzunk felelős döntést! A népszavazáson: 2x n em!” Ezt a 2004. december 5ei népszavazási kampányban fogalmazta meg Gyurcsány Ferenc. Többek között azt is megfogalmazta, hogy a kettős állampolgárság egy politikai haszonszerzésért felállított csapda. Úgyhogy ilyen mélységbe tudott süllyedni a magyar po litika egy olyan helyzetben, amikor 3,5 millió magyart csatoltak el 1920ban, az utódállamok martalékává dobták a magyar nemzet szerves részét képező testvéreinket, akik ezer év óta meglehetősen tisztességesen és jól együtt éltek azokkal a nemzetekkel, aki k itt, a Kárpátmedencében élnek, és akik számára ugyanilyen csapdahelyzetet jelentett a trianoni csonkolás, hiszen gróf Apponyi Albert a trianoni békediktátumról tartott béketárgyaláson, ahol reménytelen volt a helyzet, de mégis elmondta több nyelven előa dott kiváló
