Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - Az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik):
223 minden érdek es, értékes gondolat, kritika és javaslat elhangzott, és ezért aztán én próbáltam szelektálni azokat a gondolataimat, amelyeket itt egyébként elmondtam volna, ha korábban kapok szót. A törvényjavaslatnak az általános indokolá sa azt mondja, hogy új típusú vagyongazdálkodásra van szükség. Én ezzel egyetértek, azt gondolom, hogy mindannyian, viszont ennek feltételei vannak. Mitől lesz egy vagyongazdálkodás új típusú, ahhoz képest, ami itt jogos kritikákat kapott? Én csak kettő fe ltételt szeretnék itt említeni, tekintettel az idő múlására és a figyelem lankadására, a koncentrációképességünknek a szűkülésére. És azért ezt a két feltételt említem, mert ez mind a kettő a tisztelt Háznak a restanciáját, ha erősebb szót akarok mondani, a mulasztását érinti. Az első feltétel az, hogy nincs Magyarországon a rendszerváltás óta, húsz év óta államszámviteli törvény. Talán nem mindenki tudja, hogy a hatályban lévő számviteli törvény az nem az állam számvitelére vonatkozik, nem az állami vagyon nal, a költségvetési támogatásokkal, bevételekkel való gazdálkodásra vonatkozó számviteli szabály, hanem a piaci szférában működő társaságoknak szóló jogszabály, törvény, ami tehát a piaci szereplőknek a beszámolási kötelezettségét határozza meg. Miért fon tos az, hogy az államnak legyen államszámviteli törvénye? Kérem szépen, a gazdálkodáshoz információk kellenek. Ezeket az információkat a számvitel szállítja a gazdálkodónak, és ha ezeket az információkat nem jegyzik föl… - a számvitel legfontosabb feladata , hogy a vagyonmozgásokat feljegyezze, nyilvántartásba vegye és a számviteli számadásokban, beszámolókban kimutassa, amit aztán lehet ellenőrizni. Tehát a probléma gyökere mélyebben van. Ez a felszín, amiről ez a törvényjavaslat szól; ennek feltétele az, h ogy ez a Ház mielőbb alkossa meg az állam számviteléről szóló törvényt. Magyarországnak volt államszámviteli törvénye 1897től 1949ig, ami leírta azt, hogy az állam bevételeit, kiadásait, az állam vagyonát, az állam adósságát hogyan, kinek, miként kell ny ilvántartani, hogyan kell a Számvevőszéknek ellenőrizni, hogyan kell az arról szóló jelentését benyújtani, és mit kell azzal a jelentéssel tennie az Országgyűlésnek. Ezek a feltételek ma nincsenek szabályozva, törvényben szabályozva, pedig már 1875ben leí rta egy méltán emlegethető magyar jogászprofesszor, Mariska Vilmosnak hívták, az első magyar államgazdaságtan tankönyv megalkotója, ő azt írta le, hogy azokat a szabályokat, amelyek szerint a kormánynak az állam vagyonával és az állam közpénzeivel való gaz dálkodását tennie kell, azt a törvényalkotónak kell megmondania törvényben. Mi a helyzet jelenleg? Kormányrendelet szabályozza azt, hogy a mindenkori kormány a mindenkori parlamentnek miként állítja össze a zárszámadást. Ez egy meglehetősen liberális vagy - hogy mondjam - nagyvonalú lehetőség, hiszen nem mondja meg a parlament, hogy mi legyen benne abban a zárszámadásban, mondjuk, az állam vagyonáról. Húsz év óta minden kormány zárszámadását mindegyik parlament úgy fogadta el, hogy az állam vagyonáról nem v olt egy tisztességes számadás, nem volt mögötte leltár. Ha egy vagyonelszámolást leltár nem támaszt alá, akkor azt nem lehet hitelesíteni. Az Állami Számvevőszék mit ellenőrizzen, ha nem tesznek elé egy vagyonleltárt, ami megmondja, hogy az a vagyontárgy t ényleg megvan? Jó néhány évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék végzett egy vizsgálatot, amelyben azt próbálta földeríteni, hogy a központi költségvetési szervek által nyilvántartott vagyontárgyak, ingatlanok milyen viszonyban vannak a földhivatali nyilvánta rtásokkal, ami az egyetlen hiteles forrás, mint tudjuk mindannyian, az ingatlannyilvántartás. Ötven százalékos találati aránya volt a Számvevőszéknek, tehát minden második ingatlan, minden második állami ingatlan volt mind a két helyen egyöntetűen és egyé rtelműen nyilvántartva. Ez döbbenetes! Azóta sem történt ilyen irányú kísérlet, hogy az állam számvitelének a törvényét a parlament megalkossa. Ebben a törvényben disztingválni kell természetesen az állam kincstári vagyonát és az állam üzleti vagyonát ille tően. Itt szóba került az érték és a számbavételi nagyság problémája. A kincstári vagyonnál, meggyőződésem szerint, nincs értelme értéknyilvántartásnak. Kérem, a kincstári
