Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 20 (4. szám) - A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
169 ezer, 5 ezer és 10 ezer lakosságú nagyságrendű településekben kívánja meghatározni csökkentett mértékben a testületek létszámát. Ez azért is fontos, mert a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény szabályrendszerének több része az ilyen jellegű tagozódást követi le, ily módon egy koherencia, egy logikus összefüggés teremthető meg eme két kardinális, nagy jelentőségű törvény között. Súlyosabb a helyzet a 10 ezernél több lakosú települések és a főváro si kerületek esetében az egyéni és a kompenzációs lista mandátumszerzési arányának feltűnő torzítása kapcsán. Nyilvánvaló, hogy emögött az a szándék rejtőzködik, hogy a Fidesz a mostani közhangulatot meglovagolva, a logónak tekintett varázslatos hatást kih asználva több településen gyakorlatilag nemhogy kétharmados, hanem esetenként még nagyobb arányú többséghez akar jutni. Úgy gondolom - és ebben nem hiszem, hogy vita lenne köztünk , hogy a választási győzelem elérése egy abszolút normális, egészséges moti váció, s ez semmiképpen nem bűnös szándék önmagában. De a kivitelezés módja azért a legfinomabban szólva is hagy némi kívánnivalót maga után, oly módon, hogy a törvényjavaslattal szembeni egyetlen lehetséges akció a tiltakozás. Tisztelt Képviselőtársaim! A z előterjesztők ennyi erővel azt is beleírhatták volna, üzenve az ellenzéknek, a jelölő szervezeteknek, ellenzéki pártoknak, hogy isten hozott mindenkit a mészárszéken. Ez a javaslat a jelen pillanatban, a jelen formájában az ellenzék háttérbe szorítására, minimalizálására, politikai értelmű lemészárlására irányul. Hangsúlyozom, hogy itt nemcsak a Jobbikról, hanem általában az ellenzékiségről, az ellenzéki pártokról beszélek. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert a jelenlegi szabályozás az egyéni és a ko mpenzációs mandátumok között durván egy 60:40 százalékos arányt rögzít. A benyújtott törvényjavaslat egy 70:30 százalékos arányban tolná el ezt, amit, úgy érzem, semmi nem indokol. A benyújtásra kerülő módosító indítványunkban mi az országgyűlési választás i rendszert alapul véve, ahol jól tudjuk, hogy a listás és az egyéni bekerülés aránya 55:45 százalékos, mi efelé szeretnénk eltolni az egyéni javára, de az arányosságot sokkal inkább szem előtt tartva saját javaslatunkban. Ugyanis, ha egy nagyon rövid mode llszámítást végzünk, akkor az látjuk, hogy egy 10 ezer és egy 25 ezer lakosságszámú település esetében, amennyiben a pártpreferenciák egyéni jelöltekre való áthúzódása miatt, ami húszéves veretes tapasztalata a magyar választási rendszernek, az egyéni győz tesek egy és ugyanazon párt köréből kerülnek ki, akkor egy 40 százalékos eredményhez képest egy 3035 százalékot elért ellenzéki párt, mivel nem tud egyénieket bejuttatni, gyakorlatilag teljes mértékben súlytalanná válik. Bár ennek az ellentételezésére a b izottságban is megfogalmaztam egy javaslatot, amit néhány percen belül meg fogok osztani a tisztelt Országgyűléssel is. (12.50) További súlyos problémákat vet fel az ajánlási rendszer és a kompenzációs listaállítás szabályainak teljesen indokolatlan szigor ítása. Ha most egy kicsit próbálnék humorizálni, akkor azt mondanám, hogy az amerikai tanulmányutak kezdenek beérni, ugyanis itt a FideszKDNP a George Bushféle megelőző csapásmérés eszközéhez nyúlt, ugyanis már azt megpróbálja megakadályozni, hogy egyált alán az ellenzéki jelöltek a rajtkőhöz állhassanak. Ezt a világon semmi nem indokolja, ez különösen a főváros esetében aggályos, hiszen az eddigi 0,5 százalékról 2 százalékra növelik az ajánlószelvények szükséges számát, amely egyrészt, úgy hiszem, egy úja bb rendezetlen kérdést hoz felszínre. Egyrészt az ajánlószelvények gyűjtése körül kialakult rendkívül súlyos problémákat, akár azt is mondhatnám némi sarkítással, hogy az ajánlószelvények árfolyama ezek után az egekbe fog szökni, jó lenne ezt nem figyelmen kívül hagyni. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi rendszer ebben a részében megfelelőképpen garantálja azt, hogy csak a valós és számottevő társadalmi támogatottsággal rendelkező pártok, illetőleg jelölőszervezetek indíthassanak jelölteket. Nincs valós indoka annak, hogy a szükséges ajánlószelvénylimitet megemeljük, és teljesen indokolatlan, hogy az eddigi egynegyedes, illetőleg a fővárosban a hat fővárosi kerületre kiterjedő mértékről a kétszeresére emeljük a kompenzációs listaállítás feltételeit is.
