Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 8 (13. szám) - Meira Kumar, az indiai parlament alsóháza elnök asszonyának köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. NAGY ANDOR (KDNP):
1203 (15.20) De valóban az egész rendszert kell átgondolnunk, a kárenyhítés rendszerét újra kell fogalmaznunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával j elzi az időkeret leteltét.) , és valószínűleg a gazdálkodási szerkezetünkben is van még tennivalónk, hogy elkerüljük, megelőzzük ezeket a károkat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén na pirend előtti felszólalásra jelentkezett a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetőhelyettese, Nagy Andor képviselő úr: “Azért a víz az úr” címmel. Öné a szó, képviselő úr. DR. NAGY ANDOR (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem tegnap volt már alkalmam beszélni az árvízhelyzet kapcsán, de csak két perc állt a rendelkezésemre, és most szeretném azt elmondani, amire tegnap nem volt alkalmam. Tegnap azzal kezdtem, hogy a Jóisten biztos nagyon szeret bennünket, mert mindjárt jelentős próbatétel elé állította a második Orbánkormányt, és így volt ez ’982002 között is, és ahogy akkor, most sem fogjuk cserbenhagyni azokat az embereket, akiket az árvíz, illetve a belvíz sújtott különböző károkkal. Aztán hallgatva azt a nagyon érdekes részét a mai ülésünknek, ami kor miniszterelnök úr beszélt, s látva a reakciókat a Szocialista Párt részéről, eszembe jutott az, hogy ugyan csak nekünk, kormánypártoknak, de lehet, hogy ez is egy csapás, hogy ezeket a nemtetszéseket itt végig kell hallgatnunk, és megfontolásra javasol nám nekik, hogy esetleg inkább vonuljanak ki ahelyett, hogy ilyen módon nyilvánítanak nemtetszést; bár az egy vitatott, de lehet, hogy kulturáltabb módja a vitában való részvételnek. Nem ezért kértem azonban szót, hanem azért, mert ugyan még a védekezé s nem ért véget, s nagyon jól tudom, hogy a Tisza a jövő héten fog tetőzni, de már most is látszik az, hogy amikor majd elvonul az árvíz, elkezdődik a helyreállítás, nem dőlhetünk hátra, és nem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert azt gondolom, hogy nem járunk el helyesen, ha ugyanazt a gyakorlatot követjük, mint korábban, és mindig ráfordítunk hol ennyi, hol annyi milliárdot a védekezésre anélkül, hogy a megelőzéssel foglalkoznánk. Kérem államtitkár urat, hogy hallgassa meg, hogy milyen tapasztalatokat szerezte m, amikor a választókörzetemben meglátogattam azokat a településeket, ahol részben árvíz volt, részben a termőföldeken ott állt a víz, és olyan látvány fogadott, mintha az ezer tó országa lennénk, aminek most nem az előnyeit, hanem a hátrányait látjuk, ill etve foglalkozunk már nagyon régóta a fenntartható fejlődés bizottságában is vízügyi kérdésekkel. És azt gondolom, hogy az a kormányzati szerkezet, ami most kialakult, ami egy helyre tette a vízügyi szakpolitikát, a vidékfejlesztést és az agráriumot, lehet őségeket rejt magában abban a tekintetben, hogy szülessen végre egy olyan megoldási javaslat, amely hosszú távú, akár 1015 éves, de kísérletet tesz arra, hogy egyidejűleg kezeljen két szélsőséges eseményt, az egyik az árvíz, a másik pedig az aszály. Mert gondoljanak bele, képviselőtársaim, lehetséges, hogy pár hónap múlva ugyanígy a parlamentben az aszálykárokkal kell foglalkoznunk. Alig fog eltelni pár hónap, és ugyanabban az országban, sőt lehet, hogy ugyanazokon a területeken, ahol most árvíz van, aszál lyal kell szembenézni. A vízügyi szakemberek már régóta mondják azt, hogy legyen egy olyan integrált megoldás, amely egyidejűleg kezeli az aszálykárokat is és az árvízkárokat is. Egyébként erre lehetőség van. Ez együttműködést követel meg a tárcáktól, szük ség van arra, hogy a pályázati pénzeket úgy használjuk fel, hogy ez ösztönözze azokat az embereket, akik ezeken a területeken élnek, mert nekik is szeretniük kell ezeket a megoldásokat, egyébként nem lesznek partnerek. Ezért azt javaslom
