Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 8 (13. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
1175 Szeretném, ha mindenki tudná, hogy senkit sem hagyunk az út szélén. Szívesen lemondanék erről a tapasztalatról, de önök is tudják, hogy a polgári kormány kényszerült már arra a második évezred elején, az előző évszázad végén, hogy a Tisza á ltal elöntött területeket mentesítse, illetve újjáépítse. Abban bízom, hogy ez a tudásunk még megvan, és képesek leszünk ismét gyorsan, hathatósan minden magyar állampolgárnak és családjának segítségére sietni az újjáépítés során. (Taps.) Az együttérzés, a szolidaritás és a segítség kinyilvánításán túl szeretnék köszönetet is mondani; köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett ebben a fájdalmas, de nagyszerű munkában, aki pénzét, erejét, energiáját, vagyontárgyait adta, vonta be a védekezés munkálatába . Szeretnék köszönetet mondani a helyi polgármestereknek, akik igyekeztek legjobb tudásuk szerint helytállni a védekezési munkálatok irányításában. Szeretnék köszönetet mondani a vízügy dolgozóinak, akik végig jól teljesítettek. Szeretnék köszönetet mondan i a rendőrség kötelékébe tartozóknak, nemcsak a rendőröknek, hanem a rendőrség, illetve a Belügyminisztérium irányítása alatt álló más szervezeteknek is, akik soraiból a vészhelyzet elrendelésekor sok ezren hezitálás nélkül követték a kiadott parancsot, és megjelentek a legkritikusabb védelmi szakaszokon, és példátlanul rövid idő alatt emelték meg a gát szintjét, és védték meg a településeket. Szeretnék köszönetet mondani a hadsereg katonáinak is, akik a honvédelmi miniszter utasítására időveszteség nélkül jelentek meg megemelt létszámmal is a helyszínen. Külön szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a büntetésvégrehajtás területéről is rendeltünk ki embereket: részben, akik a fogva tartottakat őrzik, de részben az enyhébb súlyú bűncselekményeket elkövető k közül is rendeltünk ki munkára a gáthoz embereket. Szeretném önökkel megosztani azt az információt, hogy legutóbbi tudásunk szerint ez idáig közülük először is senki sem szökött meg; kettő: elöl jártak a munkában, és példát mutattak mindannyiunknak. Egyb en, azt gondolom, túl az ott a helyszínen szükséges fizikai helytállás fölötti elismerésen, azt a reményt is megerősítették bennünk, hogy az élet arra való, hogy az ember, ha hibákat vétett, utána ki tudja azokat javítani, és ismét a közösség megbecsült ta gjává válhasson. Ezért az elítélteknek is köszönöm azt a munkát és erőfeszítést, amelyet a gáton mutattak. (Taps.) (13.10) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen nem most van itt az ideje, de majd egy összefoglaló és értékelő tanulmány keretében ki kell térnünk arra is, hogy ez a vészhelyzet államszervezetünk mely pontjainál mutatott rá gyengeségeinkre; hol van szükség arra, hogy az állam újjászervezésekor különös figyelemmel járjunk el; hol kell megerősítenünk a magyar államot annak érdekében, hogy ne b ravúrszámba menjen egy ilyen hatalmas és váratlan csapás elhárítása, hanem a megszokott munka rutinjával tudjunk majd helytállni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mai mondandóm második részében a magyar gazdaság kér déséről szeretném önökkel megosztani néhány gondolatomat. Először is összefoglalóképpen azt szeretném mondani önöknek, hogy eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön. Önök tudják, hogy ez év áprilisában, április 25én a magyar választ ók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésünk szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. Az emberek józan ésszel látják, hogy nem pusztán egyéni eltévelyedésekről van szó ott, ahol állami vállalatok, minisztériumok, egyetemek vezetői, polgármesterek és vezető politikusok jutnak arra a sorsra, hogy bilincsben kell őket elveze tni súlyos, nem ritkán bűnszövetkezetben elkövetett visszaélések miatt; az emberek pontosan látják, hogy nem egyszerűen egyéni eltévelyedésekről, hanem alapvető és súlyos rendszerhibáról van szó,
