Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. május 17 (2. szám) - A Nemzeti Együttműködésről címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - VOLNER JÁNOS (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
114 Tisztelt Elnök Úr! Az ügy tényleg sokkal fontosabb annál, mintsem hogy ilyen könnyed nevetéssel tudjuk nyugtázni. Tudom, hogy hosszú a nap. Az elmúlt nyolc évben sokat edző dtem a Gyurcsány- és Bajnaidiktatúra időszakában, tehát szívós ember lettem, de szerintem önök is sokat küzdöttek, és nem vitatom el, hogy azért voltak olyan helyzetek, amikor tényleg önök képviseltek olyan szempontokat, értékeket, amelyek fontosak voltak . Csak az a problémánk, és azért is tudott ilyen erővel megjelenni az Országgyűlésben a Jobbik Magyarországért Mozgalom, mert mégsem tudtak eleget tenni annak érdekében, hogy ne zajlódjanak azok a káros folyamatok, amelyek történtek az országban. Tovább sz eretném folytatni azt a gondolatsort, igazából, amit Lenhardt képviselőtársam kezdett el, hogy vajon ez a nemzeti együttműködés rendszere kikre kéne még hogy kiterjedjen. Kiket kellene beleértenünk? Nagyon szeretném, ha bele tudnánk érteni azokat a magyar gazdálkodókat, azokat a földből élő embereket, akik számára a jelenlegi rendszer azt jelenti, amelynek egyébként az alapjai sajnos a 2003as uniós népszavazást, a 2004es uniós csatlakozást követően alakultak ki - a földtámogatás feltételei , ezek a csalá di gazdaságok végre méltó körülmények között dolgozhatnának, tisztességgel, úgy, hogy ne kényszerüljenek arra, hogy a felvásárlók, multicégek hálózata által lenyomottan, lényegében megalázó életfeltételek között kell hogy éljenek, ugyanakkor azzal kell hog y szembesüljenek, hogy a magyar föld hihetetlen nagy veszélybe került, hiszen az 5 millió hektáros magyar termőföldvagyonból jelenleg már körülbelül 1 millió hektár így is de facto külföldiek birtokában van. Életveszélyes a helyzet, és ha és amennyiben ebb en nem sikerül rövid időn belül egy olyan erőteljes földtörvényt létrehozni, amely megvédi a magyar földet, és lehetőleg magyar kézben tartja, akkor bizony itt súlyos problémák lesznek, és akkor nemcsak természetesen a vidéken élők élethelyzete fog megrend ülni, hanem bizony mindenkié, éljen akár nagyvárosban, éljen kisvárosban, panelházban vagy bármilyen más régiójában az országnak. Tehát bizony mi arra gondolnánk, hogy ez a nemzeti együttműködés ki kellene hogy terjedjen. Emlékeztetnünk kell arra, hogy van két felelőse az európai uniós csatlakozás ilyen tartalommal történő megvalósulásának. Az egyik felelős itt ül mellettünk, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának tagjai, illetve az MSZP, hiszen gyakorlatilag a gazdasági, a pénzügyi feltételeket 20 02ben a koppenhágai tárgyaláson ők fogadták el, azt a megalázó feltételrendszert, hogy a magyar gazda 25 százalékát kapta annak a támogatásnak, amit egyébként a határ másik oldalán, Sopron túloldalán az osztrák gazda 100 százalékban kapott meg. Tehát ezt a feltételrendszert ők fogadták el. Viszont a csatlakozás összes egyéb feltételeit 1998 májusa és 2002 között a Fideszkormány időszakában tárgyalták ki, és többek között így vált lehetővé, hogy a termőföld belekerült a tőke szabad áramlása fejezetbe, szab ad áru tárgyává vált. Csak hétéves moratóriumot kértünk és kaptunk, míg a lengyelek tízéves földvédő moratóriumot kaptak. Tehát ez a feltételrendszer ilyen megalázó helyzetbe hozta a magyar gazdákat. Úgyhogy nagyon szeretnénk, és nagyon nagy bizalommal vár juk, hogy mielőbb hathatós lépéseket tegyen a kétharmaddal rendelkező Fideszkormány annak érdekében, hogy megvédje a magyar földet, megvédje a magyar gazdálkodókat. És végül - nem szeretném hosszabbra nyújtani - szeretnék egy nagyon fontos parlamenti besz édrészletet megosztani önökkel. Ez a beszéd 2000. január 1jén, ezen Ház falai között hangzott el, és ebből a beszédből szeretnék egy mondatot, illetve kettőt idézni, majd feltenni azt a kérdést, amit majd utána felteszek. (21.40) “Az lett a hivatásunk, ho gy a szovjet birodalom végleges meggyengülését a magunk javára fordítsuk, hogy egyetlen emberélet elvesztése nélkül, sértetlenül kimenthessük Magyarországot az összeomló birodalom lezuhanó gerendái alól, s ne csupán kimentsük, de talpra állítsuk, megerősít sük és mindannyiunk közös otthonává tegyük. Olyan otthonná, ahol Istenhez méltó és az embernek felette jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét. Ahogy Szent István ajánlotta nekünk.
