Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. június 4 (11. szám) - Dr. Schmitt Pál, az Országgyűlés elnökének köszöntő beszéde - ELNÖK (dr. Schmitt Pál):
1013 országgyűlési képviselőket, kedves képviselőtársaimat, valamennyi kedves vendégü nket, a hazai és külföldi sajtó képviselőit és mindenkit, aki figyelemmel kíséri emlékülésünket. Dr. Schmitt Pál, az Országgyűlés elnökének köszöntő beszéde ELNÖK (dr. Schmitt Pál) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtár saim! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Kérem, engedjék meg, hogy idézzek a Nemzetgyűlés 52. ülésének jegyzőkönyvéből, amelyre 1920. június 4én, pénteken került sor. A házelnök így kezdte a beszédét: “A mai napon Magyarország egy történelmi fordulópon thoz érkezett, ma írják alá ama békeszerződést, amely ezeréves országunk szétdaraboltatását kimondja. Békeszerződésnek nevezik azt, ami nem az ígért örök békét, de örök békétlenséget, nem nyugalmat, de folytonos nyugtalanságot, nem szeretetteljes együttműk ödést az emberiség nagy és nemes céljai elérésének érdekében, de széthúzást és ellenszenvet alkalmas teremteni a népek között, és új, hosszan tartó viszályok csíráját hinti el mesterségesen.” Folytatódik az idézet: “Minden igazságtalanság, követtessék el a z egyeseken vagy nemzeteken, megbosszulja magát, és minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakadjon. Bízzunk e gyásznapon az isteni gondviselésben, bízzunk nemzetünk szívósságában, amely egy évezrede n át Európa védpajzsa volt. Bízzunk népünk sok jó tulajdonságaiban, és bízzunk végre saját erőnkben, amelyet kitartó munkával fejlesztve igazolni fogjuk ama régi közmondást: Ne bántsd a magyart!” Folytatódik az idézet: “A tőlünk elszakított országrészeknek pedig azt üzenjük: ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre. E pillanattól kezdve minden gondolatunk, éjjelnappal minden szívdobbanásunk arra fog irányulni, hogy régi dicsőségben, régi nagyságban egyesülhessünk velük. És mikor őket a búcsúnál m ég egyszer szívünkhöz szorítjuk, szíveink úgy egybeforrnak, hogy azokat semmi ármány, semmiféle erőszak, semmi hatalom elválasztani nem tudja.” Ennek szellemében már a következő napon, június 5én Czettler Jenő, a nagyszerű jászárokszállási képviselő nagyí vű felszólalásában a következőket mondta. Idézet, egy részlet a beszédéből: “Büszkén emlékezzetek arra, hogy a magyar nép adta a kontinensnek az első szabad alkotmányt, ez a nép védte meg évszázadokon át Európát a keleti barbársággal szemben, ez ajándékozt a meg az emberiséget nagy és szent életű uralkodók, dicső hadvezérek, önfeláldozó szabadsághősök, világhírű államférfiak, halhatatlan tudósok, költők, művészek hosszú sorozatával. Testvéreink! Félreismerve, elhagyottan, kifosztottan, megalázottan áll itt n emzetünk, és mégis úgy érezzük, büszkeség és dicsőség magyarnak lenni. Balsorsunk közepette erősítsen bennünket a gondolat, hogy a nemzet sorsa végül nem írott szerződéseken, hanem fiainak erényein fordul.” Eddig az idézet. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Orsz ággyűlés! Látható tehát, hogy már a második napon a végzetes szétdaraboltatás kimondása után az ország Háza, amelyet akkor Nemzetgyűlésnek neveztek, már előretekintett. (16.40) Elődeink bíztak abban, hogy a tört részére fogyatkozott Magyarország, amely bel sőleg konszolidált, kifelé akcióképes, KeletEurópa nyugalmának legmegbízhatóbb, életerős támasza lehet majd. Az Országgyűlés elnökeként magam is vallom, hogy méltóképpen kell emlékeznünk a kilencven évvel ezelőtt történtekre, erőt kell merítsünk az akkori honatyák nekibuzdulásából s a nemzet példamutató akaraterejéből. Azonban már ne a múlt felett búslakodjunk, kötelességünk előretekinteni, s a megváltozott körülmények között minden lehetőséget megragadni sebeink gyógyítására.
