Országgyűlési Napló - 2010. Az Országgyűlés alakuló ülése
2010. május 14 (1. szám) - Megemlékezés volt országgyűlési képviselők haláláról - Dr. Horváth Jánosnak, az Országgyűlés korelnökének beszéde - ELNÖK (dr. Horváth János):
8 Tehát a statikus állapoton túl a dinamikus folyamatok, az alakulások, a vagyonosodással e gyidejű elszegényedés érezhetően hevíti a közvélemény felháborodását, egészen a krízis hőfokáig időnként, sőt fűtheti a politikai robbanás határáig. A felkészülés a fenyegető konfliktusok kezelésére, lehetőleg a megelőzésükre kívánatossá teszi a világos és közérthető elemzését, megértését ezeknek a témáknak. Gyakran fejeződnek ki indulatos panaszok, amelyek feszítik a csalódottság érzését, olyan jelenségeket emlegetve, amikor a korábbi kommunista pártállam tulajdonviszonyai és kényszerített tervgazdasága gy akran álságos csődjeit követően hogyan terelődtek mellékvágányra a gazdaság, a piacgazdaság elvárásai, ígéretei és kilátásai. Valójában a tulajdonviszonyok perverz megerőszakolása fojtogatta és fojtogatja az egészséges piaci versenyt, a megbénító monopóliu mok és regulációk szerepe érthető itt. Az elmúlt rendszer húsz évvel ezelőtti felszámolásának egyik alapvető eseménye az állami tulajdonban lévő termelőeszközök privatizálása, a felelőtlen tékozlásokról ismert, köztulajdonban lévő termelőeszközök visszajut tatása az optimális hatásfok felé törekvő magántulajdon kereteibe. Mégsem történt az elvárások szerint, nem történt az elvárások szerint. A folyamat nem várt irányt vett. Az évtizedekkel azelőtt likvidált talentum szerepét nem annak utódai vették át. Az le tt a gyakorlat, hogy azok a személyek, akik eladdig vezették a vállalatokat, továbbra is ők folytatták. A rendszerváltás éveiben hallható volt olyan érvelés is, hogy szívességet tesz az országnak bárki, aki hajlandó tulajdonába venni egy gyárat, mert ezált al az állami költségvetés menekül egy támogatás kötelezettségétől - tudjuk, hova vezettek ezek a gondolatok. A politika és intézményrendszer megváltozásának megfelelően magántulajdonosok megjelenése került napirendre. Ebben az eljárásban előnyös helyzetben voltak a vállalatok vezetői, akik alapvető adatok ismeretében - termék, technológia, munkaerő - képesek lettek befolyásolni az új magántulajdonosok megjelenését. Számottevő mértékben váltak ők is részvényesekké, társtulajdonosokká, majd igazgatókká, vezér igazgatókká. A rendszerváltozásnak ilyen formálódó modellje tette valósággá, hogy a kommunista pártállam funkcionáriusai megmaradtak irányító szerepekben a rendszerváltást követően. A rendszerváltás ballépéseit kiábrándultan kritizáló, esetenként éppen kár hoztató közvéleményt irritálja az a fonák fejlemény, hogy a pártállam uralkodó funkcionáriusai váltak a polgári piacgazdaság vagyonos irányítóivá, azok, akik egykor a zsarnok diktatúra fellengzős zsarnokságával ócsárolták a magántulajdont, majd a fordulat után ők lettek a gazdag tulajdonosok. Persze a vagyon megszerzésének visszás módja felett etikai és köztörvényes aggodalmak jelentkeztek. Tetőzi a háborgást, ahogyan ennek az oligarchiának politikai megtestesítői az országot államcsődbe is kormányozták. Hi bás felületesség volna csupán az államigazgatás túltengésének tulajdonítani a jelenünk földrengés jellegű morajlását. Mert bizony a gazdaságpolitikának úgy az ügyetlensége, mint az álnoksága összefonódva együtt okozói a hanyatlás folyamatának. Még akkor is makacsul ragaszkodtak a rövid távú, önérdekű előnyök kiaknázásához, amikor már szinte senki sem kételkedik, hogy több kárt okoznak nemzetgazdaságunknak, mint zsákmányt önmaguknak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.) A helyzet megvilágítá sához hozzájáruló közgazdasági elemzés közérdek, jót tesz mindenkinek, még azoknak is, akiket aggaszthat a perverz újraelosztás újragondolása és számonkérése. A juttatások mérése, igen tisztelt képviselőtársaim, az, ami választ ad számos kérdésre. A huszad ik század folyamán a közgazdaságtudomány neoklasszikus tézisei fokozatosan kevésbé bizonyultak elegendőnek kezelni a technológia és a társadalom szövődményeit. Egyre inkább szükségessé vált a dimenziók átklasszifikálása a matematika, az ökonometria és a t ársadalomtudományok alkalmazásával. A mechanika hasonlatain túl biológiai koncepciók beemelésére is szükség volt. Említésre méltó, hogy mint tudományág, maga a matematika is éppen a közgazdaságtudomány úttörő művei hozzájárulásának a teljesítménye, több m agyar tudóst lehet említeni: Neumann Jánost
