Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP):
300 olyan megállapításokat fogok idézni, amelyek a támadás áldozatainak további sorsához kapcsolódnak, és nem a helyszínen e lkövetett durva műhibákkal kapcsolatosak, hiszen azok jobbára ismertek. Renátát - az áldozat élettársáról van szó - az ismeretlen eredetű robbanás következtében elszenvedett enyhe füstmérgezés diagnózissal a Péterfy Sándor Utcai Kórház sürgősségi osztályár a vitték. Három órán át volt ott, gyógyszert nem kapott, állítása szerint nem volt füstmérgezése, mint ahogy a két kisgyermekének sem. Ezután Máté és Bianka mellett volt a kórházban, ezalatt egy szem Algopyrint kapott az orvostól, mert panaszkodott, hogy a feje fáj. Részére semmilyen nyugtató adása nem merült fel, még akkor sem, amikor a Heim Pál Kórházban már egyértelműen lőtt sebet rögzítettek az orvosi dokumentációban Biankánál, és már világossá vált, hogy az asszony egyik gyermekét és élettársát megölté k. Az egészségügyi intézményekben nem merült fel, hogy pszichológusi segítséget kellene felajánlani az anyának, legalábbis az anya erről számol be, és az orvosi dokumentációban sincs ennek nyoma. A fent idézett részlet sajnos arról tanúskodik, hogy a hozzá tartozóikat éppen elvesztő honfitársaink az őket sokkoló bűncselekmény elkövetése utáni órákban az alapvető szakmaiemberi érzékenységet nélkülöző, antihumánus bánásmóddal találkoztak. Nem térek ki most külön a sorozatgyilkosság során a Nemzetbiztonsági Hi vatal által elkövetett súlyos hibákra, az általam vezetett ténymegállapító bizottság sajnos alapvetően következmények nélkül maradó megállapításaira. Arra azonban utalni kívánok, hogy a tatárszentgyörgyi gyilkosság helyszíni kezelése, ugyanúgy, ahogy a Nem zetbiztonsági Hivatal minősíthetetlen hibái 2008 tavasza és 2009 ősze között nyilvánvalóan hozzájárultak ahhoz, hogy az elkövetők elfogására csak tavaly augusztusban, a hatodik áldozatot követő gyilkosság után kerülhetett sor. Az áldozatokat visszahozni má r nem lehet. De vajon tanulhatnake az érintettek az elkövetett hibákból, ha a politikai vezetők elsunnyogják, leplezik azokat? Fel kell tennie minden demokratának a kérdést, hogy miként jutottunk el Tatárszentgyörgyig, mit mulasztottunk el előtte, és mit mulasztottunk el azóta. Tettee a dolgát a magyar állam, amikor az áldozatokon kellett volna segítenie? Jelen voltake az illetékes minisztériumok vagy az általuk felkért segítők Tatárszentgyörgyön és a többi helyszínen, hogy a traumát elszenvedett családo t, roma közösséget és a falu egészét átsegítsék a krízisen? Egyáltalán képesek vagyunke belátni, hogy ott nincs emberhez méltó élet vagy emberhez méltó közösségipolitikai gyakorlat, ahol nem érvényesülnek a szabadság, a humanitás alapvető értékei, ahol n incs jelen a szolidaritás? Ki kell mondani, hogy nem lehet ott demokrácia, ahol egy négyéves gyermek faji alapon történő kivégzése nem rázza föl a közösséget, és nem vésődik örökre a nemzet tudatába mint annak példája, hogy hová vezet a kirekesztés és a gy űlölet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Garai István Levente, az MSZP képviselője: “Merre tovább, GanzRöck: vadkapitalizmus vagy sikertörténet?” címmel. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon! DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy hete itt, a Parlament falai között ismételten áttekintettem azt a folyamat ot, azokat a történéseket, tennivalókat, amelyek a nemzetgazdasági, nemzetstratégiai szempontból is jelentős cég működőképességének, mintegy négyszáz dolgozó, munkás munkahelyének a megőrzéséhez, négyszáz család megélhetésének a biztosításához szükségeltet nek, illetve szükségeltetnének. Itt, a Parlament falai között állapodtunk meg ismételten tulajdonosok, érintett bankok, kormányzati tényezők és a cégvezetés, hogy a cégnek van, lenne jövője, az előbb említett szereplők közös akaratából táplálkozó, most már valóban gyors és effektív cselekvéssel.
