Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 15 (254. szám) - Pettkó András (független) - a pénzügyminiszterhez - “Bocsánat, vétettünk?” címmel - ELNÖK (dr. Katona Béla): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
32 Várom megnyugtató válaszát. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Köszönöm szépen. A kormány nevében megadom a válaszadás jogát Kat ona Tamás államtitkár úrnak. Parancsoljon! DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Azt, hogy önt megnyugtatom, nem tudom ígérni, de a közvéleményt szeretném megnyugtatni, mer t nem biztos, hogy az a jó, ha a nagy értékű gépkocsik tulajdonosainak az adóját töröljük el. (Pettkó András: Másfél millió…?) Egyébként is, ha az ön érvelését követnénk, akkor tulajdonképpen minden adófajtát el kellene törölni. Igazságtalan üdülőhelyi díj at szedni, jövedéki adóval sújtani a szeszes italokat, és még igazságtalanabb megadóztatni az üzemanyagokat, mert mint ön állítja, a barátja a magas üzemanyagárak miatt azt fontolgatja, hogy inkább autóbuszra száll, pusztán azért, mert az interpellációjába n hivatkozott gépkocsi után évente 25 345 forint adót kell majd fizetnie. (14.40) Ez az összeg jó esetben is két tankolás árának felel meg egyébként. És akkor még nem említettem a legkisebb javítás ennek többszörösére rúgó költségét, amivel ugye, egy ilyen korú járműnél ismerősének nyilván számolnia kell. Ön egyébként, tisztelt képviselő úr, szándékos megtévesztésről beszél, bocsánatkérést várna a kormánytól azért, mert a tehetősebbek megadóztatásával keresett forrást a személyi jövedelemadó és a vállalkozá sok terheinek mérsékléséhez. Egyébként az Alkotmánybíróság sem talált ebben kifogásolnivalót, rámutatott, hogy célszerűtlen és az adóigazgatási eljárásban gyakorlatilag kivitelezhetetlen helyzetet teremtene, ha az adóalapot a nehezen követhető és jogvitát gerjesztő, meghatározott időpontban fennálló vagy évente folyamatosan változó érték alapján határoznánk meg. A katalógusár alkalmazása sem tükrözné a tényleges értéket, ezért mind a gépjárműtulajdonosok, mind az adóhatóság számára kiszámíthatóbb, egyszerű bb adótechnikai megoldás az, amelyet mi most itt alkalmaztunk. Az Alkotmánybíróság egyik korábbi határozatában egyébként rámutatott arra is, hogy a gépjármű jellemzően olyan értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltéte lez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselőképességet. Ezt, gondolom, ön is, barátja is elismeri. Amikor tehát a nagy értékű vagyontárgyak adómértékét meghatároztuk, azt az adott jármű valamely lényeges sajátosságához, például a vitor lamérethez, a felszálló tömeghez, illetve a teljesítményhez igazítottuk, majd azt a jármű életkorával, vagyis értékvesztésével csökkentettük. Ez az adótechnika garantálni képes azt, hogy a járművek után fizetendő adó összege a tényleges vagyoni viszonyokho z közelítsen, s ily módon közvetlen összefüggésben álljon az állampolgár jövedelmi és vagyoni helyzetével. Ön, tisztelt képviselő úr, kifogásolja, de az Alkotmánybíróság számára egyértelmű volt, hogy a nagy teljesítményű személygépkocsik adózási rendje iga zodik az adófizetők teherviselőképességéhez, ami személygépkocsi esetében nemcsak a jármű értékében, hanem a jármű fenntartásának képességében is érvényre jut. Egyébként még valamit talán érdemes figyelembe venni. Ezeknek a nagy értékűnek esetleg ön szeri nt nem nevezhető, de nagy teljesítményű régi gépkocsiknak igen nagy a fogyasztása, s a környezetet elég erősen szennyezik. Tehát mi azt gondoltuk, hogy ezeket a nagy értékű gépkocsikat és egyébként az erősen szennyező, nagy teljesítményű kocsikat kell első sorban adóval terhelni, és nem a kocsik tömegét. Tehát ezért mi azt gondoltuk, hogy azokat a kisebb értékű járműveket, kisebb teljesítményű járműveket, amelyeket nagy tömegek használnak és kisebb keresetűek használnak, ezeket nem sújtjuk többletadóval.
