Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - PETTKÓ ANDRÁS (független):
308 Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hát, tisztelt Ház, az utolsó napirend utáni felszólalás következik; a legtöbbet szóló parlamenti képviselő a ciklusban Pettkó András: “Aki nem Netre kész, az nem meNetre kész, avagy, aki kimarad, az lemarad!” címmel. Öné a szó, parancsoljon! PETTKÓ ANDRÁS (fü ggetlen) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Netpolgárok! Tisztelt - a felszólalást a web2 technikával a www.parlament.hun és a www.pettkoandras.hun követő - több tízezer, több százezer Vála sztópolgár, Polgár! Ennek az országgyűlési ciklusnak az utolsó napirend utáni bejelentkezése nem szólhat másról, mint az információs társadalom megerősítéséről. A következő négy év egyik legfontosabb témája ez lesz. Ezt már ma is érzékeljük és tudjuk is. H a valaki megnézi a választásokon induló pártok programjait, mégis azt látja, hogy az egyik induló sem mond eleget erről a területről. Többnyire hiányzik a brosúrákból az informatikai jövőkép. Többnyire hiányoznak a brosúrákból az informatikai gondolatok. P edig de sokszor elhangzott itt is, hogy aki kimarad, az lemarad. Vagy így is fogalmazhatunk sokan: aki ma nem netre kész, az nem menetre kész. Ezek nem üres szólamok, hanem napi tények, a húsvér valóság egyszerű tapasztalásai. Alapkérdésekről sokat vitatk oztunk itt az ülésteremben is. Csak néhányat említenék: miképpen tehetjük olcsóbbá, hatékonyabbá az államot? Az állam miképp tud olcsóbban, hatékonyabban működni az informatika segítségével? Vagy hogyan tudjuk bekapcsolni az elmaradott térségeket az ország gazdasági vérkeringésébe a hálózati technikák kiépítésével, a netszolgáltatások bővítésével? A XXI. század informatikai lehetőségei rendelkezésre állnak, de építe eléggé a politika erre a hatalmas technikai és társadalmi potenciálra? Azt kell mondanom, n em sokat léptünk előre, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben rengeteg dolgot próbáltunk megtenni. Infopolitikusként bízom benne, hogy a kampány során a pártok érvényes választ adnak minél több informatikai felvetésre. Magam csak azt kérdezem - és egyi dejűleg közvetítem most a web útján is , hogy képes lesze a politika humanizálni a hálózatot, azaz a képviselők megértike majd, hogy nemcsak a technikai fejlesztések a fontosak, hanem a tartalomra és az oktatásra is koncentrálni kell. Néha azt érzem, ho gy csak a csőfektetés a fontos, az informatikai közmű, de hogy azokon a csöveken mi fog menni, vagy mi történik, már nem volt annyira érdekes, pedig a tartalom a lényeges. Nekünk a tartalomfejlesztésben és az oktatásban, legfőképpen a felnőttoktatásban len ne a legtöbb tennivalónk. A tudás logisztikája csak az elméleti folyóiratok lapjaira, jobb esetben szakmai tanácskozások fórumaira szorult. (21.20) Én rendszeres látogatója voltam a konferenciáknak, és mondhatom: lenne gondolat, ötlet, kreativitás a tanuló és értékelvű társadalmi megújulás informatikai támogatására. De sajnos - ezt tapasztalom - a döntéshozók csak a notebookjaiknak a fedelét nyitják fel, a füleik zárva maradnak, ha a tartalomról van szó. Csak egy példa erre: a digitális átállásról oly sokat beszéltünk, vitáztunk, sok stratégia is született, de igazából semmi sem történt. Pedig az EUelőírások szerint jövőre már le is kellene kapcsolni a földfelszíni műsorszórást, átadva a helyet a nagy tartalmi választékot lehetővé tevő digitális televíziózá snak. Már a következő kormányra és a parlamentre és az eddig is kiválóan dolgozó civil szervezetekre vár a további tennivalók meghatározása. Nehéz meghatározni, hol tartunk, de az biztos, hogy nagy lemaradásban vagyunk. A sokat ígérő technikára hiába vártu nk tehát, de nem ezt siratom, a baj az, hogy elestünk egy médiademokratizálási lehetőségtől, pedig erre nagy szükség lenne, hiszen éppen a kampányban látjuk, hogy sokan szeretnének szólni, értelmeset, használhatót, ha lenne rá mód. De nem tudtunk
