Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Tasó László (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Hány csontváz fog még kihullani az MNV Zrt. szekrényeiből?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
214 Fontosnak tartom, hogy mindez civil kontroll mellett történjen, és Kenedi János személye számomra garancia arra, hogy a törvények legteljesebb tiszteletben tartásával zajlik le ez a folyamat. Azt remélem, hogy ezzel hozzájá rulhat a kormány ahhoz, hogy az állambiztonsági iratok oda kerüljenek, ahová valók: a történelemkönyvek lapjaira és azokon keresztül a nemzet lelkiismeretébe. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem a képviselő urat, hogy elfogadjae a miniszterelnök úr válaszát. DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ) : Tisztelt Miniszterelnök Úr! Rendkívül nagyra értékelem, hogy személyesen tartotta szükségesnek, hogy választ adjon a kérdésre, és rendkívül nagyra értékelem azt is, amit elmondott, még akkor is, ha ez a jelenlegi parlament búcsúzásakor, utolsó ülésnapján hangzik el. Én biztos vagyok abban, hogy önt a jóhiszeműség és a jó szándék vezeti ennek a döntésnek a meghozatalakor. Természetesen a problémát az jelenti, amin egyikünk sem tud változtatni, hogy joggal tarthatunk tőle, hogy az elkövetkező parlamenti ciklusban nem biztos, hogy lesz olyan politikai erő, amely fontosnak tartja ennek a kérdésnek a további kutatását, akár az ön mostani rendelkezéseinek végigvitelét. Ezzel együtt, értékelve, amit ön itt elmond ott, a választ elfogadom. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Tasó László (Fidesz) - a pénzügyminiszterhez - “Hány csontváz fog még kihullani az MNV Zrt. szekrényeiből?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : T asó László, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: “Hány csontváz fog még kihullani az MNV Zrt. szekrényeiből?” címmel. A képviselő úré a szó. TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ország lakosságának szinte általános örömére lassan véget ér a GyurcsányBajnaikorszak. Rövidesen magunk mögött tudjuk az ország legújabb kori történetének legsikertelenebb és legcsúfosabb korszakát. Találgatjuk, hogy milyen csontvázak esnek ki a szekr ényből, vajon milyen disznóságokra fog még fény derülni ebből az elmúlt nyolc évből. A MÁV és a BKV botrányai kapcsán már jól látható, hogy milyen típusú ügyekre számíthatunk. Az emberek csodálkozva tapasztalják ezt a mértéktelen pimaszságot és vérlázító t ékozlást. Joggal tartunk attól, hogy a többi állami cégnél is hasonlókra lesz majd kilátásunk, amire már most fény derült. Nincsenek felelősök, de nemsokára a választópolgárok a politikai felelősségre adnak egy osztályzatot. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi nem tudhatjuk, milyen szerződések és hosszú távú kötelmek fogják terhelni a következő kormányt, olyanok, amelyek most óriási terhet jelentenek, amelyekről most még kínosan hallgatnak. Hallgatnak vagy félrebeszélnek: ahogy teszik ezt többek között a z állami erdők magánosításával kapcsolatban is. Egyre másra jönnek az információk arról, hogy a kormány közelében lévő gazdasági hiénák mikor csapnak le a vízkészletre, a termőföldre, az erdővagyonra. Minden bizonnyal csak e szégyenteljes korszak után tudj uk majd meg, miért volt szükség annyira nyolc éven keresztül állami pénzeken vadaskerteket felújítani, luxus vadászházakat kiépíteni. Államtitkár Úr! Nyolc év kormányzásuk alatt a Bokrosrecept alapján több száz, sőt ezer milliárd értékben adtak el állami vagyont. A többségükről az eladás perceiben kiderült, hogy áron alul adják el, és úgy adják el, hogy az államra nézve az mindenképpen hátrányos. Elég, ha a MÁV Cargót, a
