Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP):
197 tehát a demokrácia erőinek a parlamentben a kampány hátralévő időszakában - ahogy miniszterelnök úr is megjegyezte - bizony van teendője. Hiszen a demokráciánkat és a piacgazdaságot nem elsősorban a politikai váltógazdaság fenyegeti, hanem a szélsőjobb és a mára már mindent elárasztó korrupció. Azt kívánom, hogy a társadalom immunrendszere legalább akkora sikerrel győzze le ezt a veszélyt, mint amekkora kitartással küzdött az ország, a gazdaság talpra állítása érdekében. Tisztelt Miniszterelnök Úr! A leköszönő és önt támogató liberális képviselők nevében szeretném megköszönni önnek mindazt, amit az elmúlt 10 hónapban Magyarországért tett. Kö szönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Katona Béla) : Köszönöm. Most megadom a szót Mesterházy Attila frakcióvezető úrnak, MSZP. Parancsoljon! MESTERHÁZY ATTILA (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Navr acsics frakcióvezető úr szerintem valamit összetévesztett. Tisztelt Navracsics úr, ön itt most ebben a Házban nem tanárként szól, és nem a diákjait oktatja. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van. - Taps az MSZP padsoraiban.) Ön a Magyar Köztársaság e gyik parlamenti képviselőcsoportjának a vezetője, ezért elvárnánk öntől, hogy ebben a minőségében legalább a pozícióját tisztelve beszéljen a képviselőtársaival és a Magyar Köztársaság miniszterelnökével. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van. - Taps az MSZP padsoraiban.) Láttam, nem sokat jegyzetelt a beszéde során, feltételeztem, hogy jó előre megírta. Amikor meghallgattam a beszédet, azt láttam, hogy nem most írta meg, egy nappal ezelőtt, hanem kéthárom hónappal ezelőtt írta meg ezt a beszédet. Pe dig azt ajánlanám Navracsics úrnak, máskor jobban figyeljen a miniszterelnök beszédére, érdemes lenne, hátha tanulna belőle valamit. (Derültség, közbeszólások, taps az MSZP padsoraiban.) Abban is bízom, Navracsics úr, hogy freudi elszólás volt csak az, ami t mondott, hiszen a Magyar Köztársaság házában az országgyűlési képviselők elmondhatják a véleményüket többféle formában is, és nagyon bízom abban, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, amikor az ellenzék vagy éppen a kormányzó párt képviselői padsoraiból ké pviselők véleményt mondhatnak. Mi abban hiszünk, hogy a demokrácia gyermekbetegségeit több demokráciával kell gyógyítani, és ezt érdemes, ha önök is tudomásul veszik. Tudja, képviselő úr, ez a különbség a politikai kultúrában például egy amerikai vagy egy angol és az önök politikai kultúrája között. Ott az ellenzék pontosan tudja, hogy mikor, melyik pillanat mire való, és ha még az embert nem is tisztelik, aki egy pozíciót betölt, legalább annyi politikai kultúrájuk van, hogy magát az intézményt, a miniszte relnöki intézményt tiszteletben tartják, és ehhez méltón szólnak hozzá egy parlamenti vitában. (14.10) És azt is tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a Házban egyetlenegy igaz ember van. Egyetlenegy olyan politikus van itt a 386 képviselő között, a ki még soha nem hazudott; gondolom, ezt mindannyian tudjuk. Ő pont nincs itt ma ebben a Házban, nem tartotta fontosnak, hogy meghallgassa a miniszterelnök záróbeszédét. Ez Orbán Viktor, aki még soha életében nem hazudott. Akkor sem hazudott, amikor 7 száza lékos növekedést ígért ennek az országnak, nem hazudott, amikor 400 százalékos béremelést az orvosoknak, és még említhetnék számos más példát. Ez mindenféleképpen tanulságos. Szerintem vannak, tisztelt képviselőtársaim, a törté nelemben olyan pillanatok, amikor nagyobb emelkedettség követeltetik meg, hiszen nem magunkról beszélünk, hanem az országról, a nemzetről folyik itt a vita. Teljesen megértem a magyar állampolgárokat, amikor egy ilyen parlamenti vita után, egy ilyen hozzás zólás után elfordulnak a magyar politikától és a közélettől. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Miért ne tennék ezt a választók, hiszen azt látják, hogy a politika nem arról szól, ami őket é rdekli, nem a mindennapi ember gondjairól, hanem az a cél, és semmi más nem vezérli az ellenzék
