Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 22 (256. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Katona Béla): - BAJNAI GORDON miniszterelnök:
187 Bizonyára sokan emlékeznek rá, ho gy voltak, akik nem a cselekvést sürgették, hanem az előrehozott választásokat. A parlament felelős többsége azonban úgy gondolta, nincs még négyhat elvesztegethető hónapnyi időnk. Ezt több mint másfél millió devizahiteles magyar család sem gondolhatta, s a magyar gazdaság szereplői, a munkahelyüket féltő emberek százezrei sem gondolhatták. Görögország jelenlegi drámája, a recsegőropogó eurózóna állapota utólagos, kései megerősítése annak, hogy Magyarország jól tette, hogy akkor a gyors és érdemi cselekvé st választotta. Azt, hogy kinek volt igaza akkor, ma már tudjuk. Veszteglés, kockázat, összeomlás helyett határozott lépésekkel elindulhattunk kifelé a válságból. A legnehezebb pillanatokban volt a parlamentben többsége annak, ami Magyarország hosszú távú érdeke. A Magyar Szocialista Párt és a liberális frakció tagjai az ország hosszú távú érdekét saját rövid távú érdekeik elé helyezték újra és újra az elmúlt tíz hónapban. Lehet, hogy ezt ma még csak kevesen köszönik meg nekik, én most megteszem: köszönöm. Köszönöm az elszánt, tisztességes és ami a legfontosabb: eredményes munkát. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Tisztelt Ház! Egy éve a kényszer hatására elfogadott, elszenvedett változás visszatérített minket a józan ész birodalmába. Mondhatnám úgy is, h ogy jól működött az ország életösztöne. Az elmúlt egy év tiszteletre méltó és köszönetet érdemlő áldozatvállalása lehetőséget teremt arra, hogy itt is maradjunk. A lehetőséggel azonban élni és nem visszaélni kell, bűn lenne eltékozolni azt, még akkor is, h a tudjuk, ez bizony rengeteg kellemetlenséggel jár majd. Szorítóan szűk a mozgástér, s ez fegyelmezettséget, takarékosságot és felelősséget követel. A közelgő választás ebből a szempontból fordulópont: vállaljáke a jövőben is a felelősség kényelmetlenségé t azok, akik arra majd felhatalmazást kapnak? Ha igen, Magyarország visszafordíthatatlanul lehorgonyoz Nyugaton, modern, tartósan gyarapodó ország lehet. Ha a felelőtlenség kényelmében hisznek, ha a józanság helyett a mindig keserű ébredéssel járó csodavár ást választják, akkor egyszer, attól tartok nem is olyan soká, megint lesz majd egy miniszterelnök, aki azzal lesz kénytelen kezdeni programjának ismertetését, hogy fájni fog. (13.20) Pedig, higgyék el, saját tapasztalatból mondom, fáj ez annak is, aki kim ondja. De tudom, még jobban fáj azoknak, akiket áldozatvállalásra késztet. Szeretnék egyértelműen figyelmeztetni mindenkit: sem felelőtlenségnek, sem csodavárásnak, sem illúziókeltésnek nincs helye most. A józan ész politikáját feladni nem lehet; nem lehet , mert nekünk, az ország aktuális vezetőinek most arra kell felkészítenünk Magyarországot, hogy a következő tíz év mostohább körülményeket teremt számunkra, mint amilyen a válság előtti évtized volt. Az ország vezetőinek olyan korszakra kell felkészíteniük hazánkat, amikor lassabb lesz a fejlett világ növekedése, és élesebb lesz a verseny a munkahelyekért, a hitelekért, a piacokért. Ebben a helyzetben kell nekünk most helytállnunk, helytállni pedig csak a józan ész diktálta felelősséggel lehet. Hölgyeim és Uraim! A padsorokban itt sokan ülnek olyanok, akik nem lesznek tagjai a következő Országgyűlésnek. Vannak, akik többéves, netán évtizedes politikai pályafutást fejeznek most be, tisztességgel szolgálták hazájukat - köszönet és megbecsülés illeti őket ezért . De sokan önök közül szándékaik szerint folytatják a munkát majd itt a parlamentben, felelősséget vállalnak a következő négy évért is. Engedjék meg, hogy erre a felelősségre építve, ebben bízva és reménykedve a jövőre vonatkozóan három nemzeti célt javaso ljak magunknak. Egy: legyen célunk a magyar euró! Legyen ez a cél hosszú távon is védett a politika gyors irányváltásaitól! Ha a választások után is marad elég bölcsesség és kitartás, 2014. január 1jén bevezethető a magyar euró; nem előbb, de nem is későb b. Nem előbb, mert mindenkinek elege volt már az irreális ígéretekből, de ne is később, mert a közel kétmillió devizahiteles magyar polgár, a
