Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 16 (255. szám) - A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GULYÁS JÓZSEF (független):
172 A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvén yjavaslat részletes vitája ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szövetkezetekről szóló, 2006. évi X. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Varga László, MSZP, Czomba Sándor, Fidesz, Hankó Faragó Miklós, S ZDSZ, Herényi Károly, független, képviselők indítványát T/11552. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/11552/5. sorszámon megkapták és megismerhették. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági ajánlás összesen egy ajánláspontot tartalmaz. Megnyitom a részletes v itát. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. A részletes vitát lezárom. Nyilván az előterjesztők sem kívánnak hozzászólni. A benyújtott módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön döntünk. Tis ztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentke zett Gulyás József független képviselő úr: “Mégis kinek az iratai? - Nem először és nem utoljára az iratnyilvánosság ügyéről” címmel adom meg a szót 5 percben. Öné a szó, képviselő úr. GULYÁS JÓZSEF (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgy űlés! Pont két hónapja, hogy itt, az Országgyűlésben szóvá tettem az iratnyilvánosság ügyét. Akkor is Korózs Lajos államtitkár úr volt jelen a teremben, aki persze nem az érintett tárca képviselője, de ő válaszolt, és az Igazságügyi Minisztérium válaszát o sztotta meg velem, illetve a nyilvánossággal. Kíváncsi vagyok, hogy most kapoke, illetve milyen válaszokat azokra a felvetésekre, amelyeket megfogalmazok. Annál is inkább, mert a korábban általam elmondott és felvetett kérdésekre adott válaszok nemhogy ne m voltak megnyugtatóak, hanem bizonyos tekintetben riasztóak voltak. Akkor az államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy a kormány összehívott egy négypárti egyeztetést, és erre a négypárti egyeztetésre készült egy koncepcionális javaslat, amit nagy nehezen sikerült megszereznem. Ami eljutott hozzám, abból a dokumentumból szeretnék idézni, mert azt gondolom, hogy egy nagyon sajátos gondolkodásra hívja fel a figyelmet, ami úgy látszik, hogy húsz évvel a rendszerváltás után is jelen van, és azt gondolom, hogy e z nem egyszerűen érdekes, hanem inkább riasztó. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A megfogalmazás úgy hangzik a koncepcionális javaslatban, egy kérdésfelvetés valójában: “Az adatnyilvánosság továbbra is csak a jogállam ban - 1990. május 2a után, az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása óta - közszereplőként tevékenykedő, közszereplést vállaló személyek esetén legyen biztosítandó, esetleg az alkotmány megfelelő módosításával kiterjedjen a pártállami rendszer politikai tisztséget betöltő személyeire is?” Jól értem, hogy húsz évvel a rendszerváltás után egy önmagát szakértői válságkezelő kormánynak tekintő társaság - amely végül is politikai értelemben neutrálisnak is lenne tekinthető, de persze valójában nem a z - olyan állítást fogalmaz meg, hogy a közhatalmat gyakorlók esetében a rendszerváltás után alkotmánymódosítás nélkül vonatkozik egy nyilvánosság, míg a rendszerváltás
