Országgyűlési Napló - 2010. évi tavaszi ülésszak
2010. február 16 (255. szám) - Az ülésnap programjának ismertetése: - Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZILI KATALIN (MSZP), a napirendi pont előadója:
129 Születtek ugyan a koppenhágai csúcs találkozóin megegyezések, de konkrét megegyezés nem volt, így az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséről sem, azonban a világ vezetői egyetértettek abban - és egy adatot hadd említsek önöknek , hogy el kell kerülni a 2 o Cos globális átlaghőmérsékletemelkedést. Nyilvánvalóan annak, hogy a politika világában ez elhangzott és ebben van egy egyetértés, ennek megvannak a maga következményei is, tehát ebből levonhatjuk magunk is azt a következtetést, hogy előbbutóbb olyan globális megállapodás fog megszületni, amely szerint a fejlett országoknak 25 és 40 százalékos kibocsátásc sökkenést kell vállalniuk 2020ig, illetőleg 2050ig 8095 százalékos csökkenést. Hát akkor mi miért ne készülhetnénk föl erre az időszakra? Sőt másként fogalmazok, és nem kérdésként teszem fel, hanem azt mondom, hogy igenis, Magyarországnak fel kell készü lnie erre az időszakra, és a gazdaságnak és a társadalomnak készen kell arra állnia, hogy mindezek ismeretében megtegye a szükséges lépéseket. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, pontosan ezt a célt szolgálja ez a kerettörvény. Tisztelt Képviselőtársaim! Eln ök Úr! Habár eddig jórészt globális ügyekről és Magyarországnak az ebből adódó felelősségéről beszéltem, nyilván ebből nem következik egyértelműen az, hogy a Országgyűlésnek sürgősen el kellene fogadnia egy törvényt az éghajlat védelméről, azonban egynéhán y gondolatot kell arról szólnunk, hogy milyen Magyarország speciális környezeti és gazdasági helyzete, ami viszont ténylegesen indokolja azt, hogy egy ilyen törvényre szükségünk van. Melyek ezek a tények, amelyek ennek a törvénynek az elfogadását sürgetik? Hát, tisztelt képviselőtársaim, azt mindannyian tudjuk, hogy Magyarország függősége a fokozatosan kimerülő fosszilis tüzelőanyagok behozatalától jelentős társadalmi és gazdasági problémákat eredményez, csak hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a kőolaj te kintetében 86 százalékban, földgáz esetében 82 százalékban, szén esetében 40 százalékban függünk az importtól. Nyilvánvaló, hogy ez a mértékű függés és kiszolgáltatottság zsarolható helyzetbe is hozhatja hazánkat, és az ásványi anyagok kitermelésének egyre költségesebbé válása miatt elkerülhetetlenül bekövetkező energiaáremelkedés pedig nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat is megrendítheti és ellehetetlenítené. (9.50) Rajtunk, képviselőkön sokszor kérik számon a távlatosságot és azt, hogy ne csak a na pi kérdésekkel foglalkozzunk, hanem távlatosan is gondolkodjunk. Ez a törvény pontosan ezt a távlatosságot hivatott szolgálni, hiszen a jelenlegi gazdasági válság is sürgeti azt, hogy a környezetvédelmi és gazdaságélénkítési intézkedéseket minél előbb kapc soljuk össze. Szükség van a zöldgazdaság fejlesztéséből adódó lehetőségek mind nagyobb kihasználására, és a törvény hatására meginduló energiahatékonysági és megújulóenergiaberuházások jelentősen befolyásolhatják és fokozhatják a gazdaság teljesítményét. Ha viszont a gazdaság teljesítménye nő, akkor nyilvánvaló, hogy a számunkra egyik legfontosabb kérdésben, mégpedig a foglalkoztatás bővítésének kérdésében tudunk még nagyobbat előre lépni. Hadd hozzak fel még egy gazdasági érvet, tisztelt képviselőtársaim, a mielőbbi kibocsátáscsökkentés mellett. A többi országot megelőző csökkentés eddig is jelentős gazdasági előnyt jelentett számunkra, gondoljanak csak a kvóta eladásából származó bevételekre. A gazdasági szerkezet átalakításának elodázásával ezt a bevétel i lehetőséget is elveszíthetjük, ezt is szeretném az önök figyelmébe ajánlani. Sokan vannak, tisztelt képviselőtársaim, akik viszont azt kérdezik, hogy mi lesz az ipar versenyképességével, ha ezt a törvényt elfogadjuk. Az ő figyelmüket is szeretném felhívn i arra, hogy Magyarországon a teljes energiafelhasználásból 40 százalék a háztartások, 21 százalék a kommunális szektor, 27 százalék a szállításközlekedés, 6 százalék az ipar részesedése. Jól értették, 6 százalék az ipar részesedése. Ezt szeretném, ha hár omszor aláhúzhatnánk ebben az expozéban, és itt visszautalok azokra a félelmekre, amelyek a módosító indítványokból is nagyon jól érzékelhetők. Tehát ebből jól látszik az, és következtethetünk arra, hogy az ipar a legkevésbé érintett a kibocsátáscsökkentés i kényszer által. Ráadásul, tisztelt képviselőtársaim, a nagy ipari kibocsátókat
