Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VERES JÁNOS (MSZP):
948 évhez képest mintegy 10 milliárd forintos pénzforgalmi szemléletű többletet jelent. Azt gondolom, legalább azt ne vitassuk el, ami tényszerűen a számok egymás mellé vagy egymás alá írásáva l igazolható, nevezetesen azt, hogy a rendvédelemre a benyújtott költségvetés több forrást tartalmaz. Örülök annak, hogy mosolyog, képviselő úr, mert nyilván elismeri, hogy a számok valóságosak, és ebből következően nem fogunk ezen vitatkozni. Ön kétsé gbe vonja azokat a számokat, amelyeket a kormány képviselői elmondanak a bizottságban vagy a plenáris ülésen, ezt szívejoga tenni egy képviselőnek. Én sosem vonom kétségbe azt, hogy egy képviselő tehet ilyen jellegű megjegyzéseket vagy kétségeket ébreszth et, de legalább a tényeket ismerjük el közösen. Ha ezeket elismerjük, akkor ezt követően már lehet politikai vitát folytatni. Remélem, hogy nem lesznek olyan nagy különbségek a szükséges intézkedések megtételében, mint amilyennek időnként tűnik a megközelí tés módja. Ugyanis meg vagyok győződve arról, hogy az alapkérdésekben nincs közöttünk vita, az alapkérdés márpedig az, hogy Magyarországon erősebb közbiztonságra van szükség, hogy Magyarországon ennek a megteremtéséhez szükség van azon intézmények megerősí tésére, amelyek ezt hivatásszerűen végzik. (8.30) És remélem, ön is egyetért azzal, hogy szükség van azon intézmények megerősítésére is, amelyek nem hivatásszerűen végzik ezeket, például a polgárőrség, hiszen tapasztaltam azt, hogy az önök képviselői a pol gárőrökkel tartott megyei rendezvényeinken minden egyes esetben egyetértettek velünk abban, hogy igenis szükség van az ő munkájukra, igenis szükség van az ő tevékenységüknek a megerősítésére, anyagiakkal is. A kormány ekként járt el, ebben az évben is elég jelentős összeget fordított többletforrásként a költségvetés tartalékából például a polgárőrség tevékenységének anyagi támogatása növelésére. (Babák Mihály közbeszólására:) Tekintettel arra, hogy Babák képviselő úr megint olyanról beszél, ami nem tartozik a témához, ezért szeretnék visszatérni az eredeti gondolatmenethez. (Babák Mihály közbeszólására:) Köszönöm szépen. Már megint az adóról beszél, képviselő úr. Az adókról is beszéltünk. Ha az adókról beszélünk, képviselő úr, akkor pedig azt kell mondanom a z adók esetében, hogy elértünk Magyarországon abba a helyzetbe, hogy a magyar adóbevételek költségvetésben szereplő tételeinek a megalapozottsága sok év következetes és konzekvens munkájának eredményeképpen azzal a jelzős szerkezettel volt illethető már er re az évre is, és ezzel a jelzős szerkezettel illethető a következő évre is, hogy stabil, kiszámítható és biztonságosan befolyó adóbevételek vannak a magyar költségvetésben. Ehhez szükség volt arra, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek egyértelművé te szik azt a helyzetet, hogy milyen jogcímen, milyen módon és milyen következményekkel kell az adókat befizetni, illetve beszedni az adókat. (Nyakó István elfoglalja a jegyzői széket.) Nagyon fontos, hogy ezeket az Állami Számvevőszék mind az ez évre benyújt ott jelentésében, mind a múlt évet értékelő zárszámadási jelentésében megállapította, mind pedig a következő évre vonatkozóan is megállapította. Kockázatot abban ítélt az Állami Számvevőszék, hogy a gazdasági válság hatásainak következményei nyilvánvalóan nagyon nehezen ítélhetők meg az adóalapok keletkezésében, de nem magában az adózási rendszerben. Ezt olyan értéknek tekintem, amely az elmúlt évek folyamatos és következetes munkája eredményeképpen a magyar költségvetés egyik stabil pontját, stabilitásának a megerősítését szolgálja. A második kérdéskör, amelyről érdemes szólni, most már az adókon némileg túllépve, nevezetesen, hogy felelősségügyekben, felelősségi kérdésekben hogyan is értelmezzük a dolgokat. Az látszik ennek a költségvetésnek a tárgyalásáná l, a legnagyobb ellenzéki párt részéről olyan hozzászólások és olyan vélemények hangzanak el mind a bizottsági vitában, mind a plenáris vitában, ami két irányba mutat. Egyrészt mutat abba az irányba, hogy ahol kiadáscsökkentés van a költségvetésben, ott ne történjen kiadáscsökkentés, ne valósuljon meg kiadáscsökkentés; annak ellenére, hogy ők sem vitatják azt, hogy a gazdasági válság időszakában a világ összes országában a költségvetések már csak így reagálnak erre a helyzetre, nevezetesen a kevesebb bevéte lhez igazítják
