Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 7 (228. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - DR. GURMAI ZITA (Európai Szocialisták):
942 jelentését T/10554/1. számon, a Költségvetési Tanács jelentését T/10554/3. számon, a költségvetési bizottság ajánlását pedig T/10554/4. számon megismerhették. Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott tárgyalási rend szerint mos t az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót a rendelkezésre álló időkeretekben; elsőként Gurmai Zita képviselő asszonynak, aki európai uniós képviselő, az Európai Szocialisták frakciójában ül, és a Magyar Szocialista Párt időkeretének ter hére fog hozzászólni. Öné a szó, képviselő asszony. DR. GURMAI ZITA (Európai Szocialisták) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjem. Öt és fél esztendővel ezelőtt szó laltam fel ebben a Házban, amikor az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról szóló előterjesztést tárgyaltuk. Akkor bizakodóak voltunk, reméltük, tagságunk elősegíti, hogy Magyarország optimista, öntudatos és igazságos európai országgá váljon. Nem említe ttem, hogy gazdasági fejlődést is reméltünk, ugyanis az Európai Unió több mint pénzügyi források tárháza. Az Unió értékközösség, ahol az emberi jogok kiemelt védelmet élveznek, érdekközösség, ahol a tagállamok a világpolitikai súlyukat meghaladóan képesek érdekeik érvényesítésére. Képes lett volna Magyarország valaha is arra, hogy beleszóljon, mi legyen Európa álláspontja a G20ak találkozóján? Ha nem lennénk az Unió tagja, akkor ezek a dolgok teljes mértékben a fejünk felett dőlnének el. Ezek az előnyök ne m forintosíthatóak, de az már közvetlenül gazdasági előnyt jelent, hogy a világgazdasági válságban nem voltunk magányosak. Nem véletlen, hogy ír polgártársaink is rájöttek, az integráció, noha kompromisszumokra kényszerít, de összességében segíti a kisebb országokat is. Magyarországot is mélyen érintette a válság, de ellentétben Izlanddal, mi beállhattunk a közös európai védőernyő alá. Amikor egy évvel ezelőtt a magyar gazdaság uniós segítséget kapott, a kormányzat megkapta a lehetőséget, hogy hiteles és ki tartó gazdaságpolitikával megszilárdítsa az ország helyzetét a válság közepette. A felelős gazdálkodás szellemében az előttünk fekvő költségvetés is fontos lépés, hogy Magyarország középtávon ismét prosperáló ország lehessen. Ez a költségvetés szigorúan ta karékos és őszinte. A választás évében nem hiteget, nem akarja anyagiakkal megvásárolni az állampolgárok támogatását. Pedig ennek hagyománya van Magyarországon, nemcsak a rendszerváltás után, hanem már előtte is. Volt ilyen a Kádárrendszerben is, csak akk or a pártkongresszusok évében engedték el a kiadásokat - legutóbb negyedszázada, 1984ben. Könnyű az ellenzék dolga, elég sorra venni a területeket, ahová kevesebb pénz jut. És ha egy ellenzéki pártban nincs felelősségtudat, akkor gátlástalanul él is ezzel a lehetőséggel. Pedig bármilyen költségvetés tervezése józan paraszti ésszel kell hogy történjen. Tudja ezt minden nő, örülök, hogy legalább két nőtársam itt van, hogyan kezeljük a családi költségvetést. Ha csökken a jövedelem, akkor a kiadásokat is csökk entenem kell, akármennyire is fáj. Veszek ennivalót, az utazást vagy a fürdőbe járást elhagyom, a lakásfelújítást pedig későbbre tolom. Számos ellenzéki képviselőtársam nem tanulta meg ezt a leckét. Pedig tudhatják, tudhatjuk, éppen a 2000től 2003ig tart ó időszakból: a magyar gazdaság csak akkor növekedhet igazán és fenntarthatóan, amikor nem a belső kereslet, hanem az export húzza. A külső kereslet növekedésére azonban most várni kell, már csak azért is, mert legnagyobb piacunk, Németország, éppen a magy arhoz hasonlóan, megszorításokra . Ha kiengedjük a gyeplőt, azzal nem tudjuk megalapozni a tartós növekedést, viszont tönkretesszük hitelességünket, és növeljük az adósságunkat. Ezzel szemben úgy látszik, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ügyesen elsajátíto tta a kádári alaptételt, adj pénzt az embereknek, hogy legyenek elégedettek, ne kérdezzenek, a hiteleket meg majd az unokáink fizetik. Tegyük fel magunknak a kérdést, vajon a hitelezők bizalma nőne vagy csökkenne egy olyan család iránt, amelynek a jövedelm e csökken ugyan, de hitelt vesz fel azért, hogy mégiscsak utazzon vagy eljárjon a fürdőbe? A válasz helyett halljuk a kettős beszédet. A Fidesz pénzügyi szakértői szakmai körökben vagy újságokban elmondják, hogy nem
