Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - IVANICS FERENC (Fidesz):
914 vagy hármat, mert az a tapasztalat, hogy a több mint ezer módosító javaslatból halványan csúszik át egy vagy kettő, az is többnyire nyelvtani pontosítás. A rugalmasság és a kompromi sszumkészség tulajdonképpen ebben jelentkezik. Göndör István frakcióvezetőhelyettesi hozzászólásában arról beszélt, hogy ez az összefogás költségvetése lesz. Ehhez képest gyakorlatilag az egyeztetéseket sem az ÁSZ nem tudta elvégezni, arró l meg, hogy nekünk, képviselőknek mennyi időnk van, ne is nagyon beszéljünk. Tehát egy ilyen költségvetéssel állunk szemben, amit megpróbálnak eladni, ami komoly terheket ró a lakosságra, ami, ahogyan ma már többször hallottuk, sok mindent figyelembe vesz a hitelezők szempontjából, de a lakosságnak egyszerűen hátat fordít, és lerombolja mindazt, amit az elmúlt években felépítettünk. Erre nincs szüksége Magyarországnak. Ma mondta valaki, hogy a megvezetés költségvetése, és ez teljesen helyes is. Egy szociali sta képviselő említette, hogy ez a megvezetés költségvetése, és ülnek itt olyanok a teremben, akik a 20052006os uniós megvezetésnél is pontosan tudták, hogyan kell cselekedni. Szakmai tapasztalatuk megvan, tehát azt mondhatjuk, hogy ez a szocialista képv iselő igazán pontosan fogalmazott, amikor a megvezetés költségvetését mutatta be. Ez a megvezetés érezhető a kistérségekben is, ahol bizony komoly problémát jelent az iskola működtetése, ahol az nemcsak egy épület, amibe bemennek a gyerekek és kijönnek onn an, hanem a pedagógussal együtt a falu életének nagyonnagyon fontos mozzanata. És bármennyire is cáfolják ezt kormánypárti képviselők, menjenek el kistelepülésekre, pontosan tudják, hogy a pedagógus nem azt a néhányszor 45 percet tanítja le, hanem a telep ülés életében aktív szervezőként vesz részt. A kistérségeket beetették azzal, hogy milyen jó lesz majd, amikor térségi iskolákat szerveznek, és majd hordják a gyerekeket. Ehhez képest a pénzügyminiszter által meghatározott 7 százalékos átlagnál nagyobb mér tékben csökken a gyerekek buszoztatása, 80 ezer forintról 72 ezer forintra csökken le, ez 10 százalékos csökkenés. (19.30) Tehát azt mondhatjuk, hogy bizony, megint a vidéket sújtja ez a költségvetés. Csökken az önkormányzatok mozgástere. Eddig azt mondták , hogy majd a jól működő önkormányzatok tudják finanszírozni magukat, ahol például az idegenforgalmi adó magas. Igen ám, de most az idegenforgalmi adót is megfelezik. Ma hallottam valakitől - annak nagyon örültem , hogy azt mondta, hogy ez ügyben lépések szükségesek. Ugyanígy a kistérséget sújtja az, hogy a pályázati alapokat megszüntetik. Ez megint a vidéki településeket, a kistelepüléseket sújtja. Megszűnik a CÉDE alap, a TEÚT. A különböző fejlesztési alapokból hihetetlen sok pénzt vonnak el, nem tudjuk, hogy ezek a települések honnan és hogyan fogják előteremteni ezeket a pénzeket. Így tehát azt látjuk, hogy ez a költségvetés lehet, hogy figyelembe vesz egykét embert, de a vidéken, a kistelepüléseken élőket semmiképpen sem. Ezért tartanánk fontosnak azt , hogy például a LEADERprogram jól működjön. Egyik polgármester, amikor kérdeztem egy összejövetelen, ahol sok polgármester volt, és nem csak jobboldali polgármesterek, az egyik polgármester, amikor megkérdeztem, hogy és mi a véleményük a LEADERről, csak annyit mondott: röhej! Röhej, mert a pénz töredéke érkezik meg a térségbe, azt is körbe kell futtatni mindenféle rendszereken, budapesti hivatalokon, ami eleve megkérdőjelezi a decentralizáció valóságát; egy uniós alapot úgy használunk fel, hogy az tulajd onképpen ellentétes az alapnak az Európában általános szemléletével. A LEADERt helyben osztják szét, ehhez képest vissza kell küldeni Pestre. Így lehetséges az, hogy Magyarországon a tavaly év végén beadott pályázatokból még mindig nincs semmi, az egész t érség várja, hogy a későbbiek során esetleg érkezik pénz. De ezt elmondhatjuk általában véve az uniós pályázatokról is, az uniós pályázatoknál, az uniós pénzeknél komoly lemaradásban vagyunk. Hogyan lehetséges az, hogy lassan a hétéves ciklus feléhez érve, Magyarország még mindig csak 8 százaléknyi pénzt használt fel? Ez meglehetősen alacsony. Ennél azért jobban kellene teljesíteni! Persze ilyenkor rendre elmondják kormánypárti
