Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - HERÉNYI KÁROLY (független):
851 2010es költségvetés tehát, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a csőd költségvetése és a felszámolás költségvetése. Mit számolnak föl 2010ben a költségvetéssel? Felszámolják a reményt, a bizalmat és a biztonságot. Kitől vesz el a 2010es költségvetés? Nem a központi államigazgatástól, hanem az idősektől, a gyermekektől, a betegektől, a legsérülékenyebb korosztályoktól. És egy mondat: tudják, az is bosszantó, hogy a költségvetési törvény t megalapozó törvényjavaslatokat majd a költségvetés után, pénteken kezdjük el tárgyalni. Önök sem gondolják azt komolyan, hogy ennek a 2010es költségvetésnek valami jogi alapjának is lehetne lennie. Pusztán csak az előre aláírt bont hajtják végre, és ez a csődkormányzás. Köszönöm, hölgyeim és uraim. Magyarok, ne tévesztődjetek meg! (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Herényi Károly független képviselő úrnak, ötperces időkeretben. HERÉNYI KÁROLY (független) : Köszönö m a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Azt hallottuk itt a Házban, különösen a kormány részéről, hogy ez egy válságköltségvetés, és alapvetően a gazdasági és pénzügyi világválság determinálja ezt a költségvetési törvénytervezetet. Ez részben igaz, de azért alapvetően nem. A baj az, hogy 2003 óta mindig ugyanazt a szerkezetű költségvetést terjesztik a Magyar Országgyűlés elé, semmiféle szerkezeti átalakítás nem történt, és tulajdonképpen ez határolja be a kormány mozgásterét, amiből rop pant nehéz, szinte lehetetlen kitörni. Dicsérendő cél, ezt előzőleg hét esztendőn keresztül elmondták, hogy a legfontosabb feladat az egyensúly megteremtése vagy egyensúly közeli állapot megteremtése. Nyilván az eurózónához való csatlakozás szempontjából e z üdvözlendő, sőt aki egyszerre beszél arról, hogy ő hiányt növelne, és az eurót be akarja minél előbb vezetni, az valószínű, nem pontosan tudja, hogy miről beszél. A baj csak az, hogy ugyanúgy, ahogy a hét esztendővel ezelőtt sorban benyújtott költségveté sek mindegyike, e mellett a szempont mellett elfelejt egy másik, talán még fontosabb szempontról gondoskodni, hogy a gazdaság fejlődésének a forrásait ebben a törvényben biztosítsa. Ennek az eredménye az, hogy hét esztendőn keresztül talán közelebb jutunk az egyensúlyi állapothoz, a költségvetés egyensúlyi állapotához, csak sajnos ez minden esztendőben alacsonyabb szinten valósul meg. Ennek pedig alapvető oka - ennek a szerkezetazonosságnak , hogy az idáig működő kormánynak, kormánykoalíciónak nem volt bát orsága ahhoz, hogy nekilásson a reformok azon sorozatának, ami ezt a szerkezetet megváltoztatta volna, ami a sokkal ésszerűbb, sokkal hatékonyabb, sokkal szakszerűbb felhasználást biztosította volna. Elmaradt a bevételi oldal reformja, az adórendszer refor mja, amit lehetett volna azzal kezdeni, és ez nem jelent bevételkiesést, hogy az egész rendszert először egyszerűsítjük, és egyszerűbbé tesszük. Több mint ötvenféle adónemet fizetünk, ezt meglehetősen drágán, az egyik oldalon, hiszen sokba kerül ennek az a dminisztrációs része, és nagyon sokba kerül a feldolgozása. Elmaradt az élőmunka terheinek jelentős csökkentése, sőt elmaradt a kísérlet arra, hogy az adóbefizetők táborát jelentősen szélesítsük. Kísérlet sincs a minimálbér megadóztatására, hogy kitörjünk egyáltalán ebből a csapdából, a minimálbércsapdából. A 25 százalékra való áfaemelés átmenetileg elfogadható, túl nagy azonban a két kulcs közötti különbség, ezen sürgősen változtatni kéne. A kiadási oldal, ha lehet, még rosszabb állapotban van, hiszen egye tlenegy nagy elosztórendszer reformjának még a kísérlete sem történt meg. Ez azt jelenti, hogy nagyon drágán, nagyon gyenge minőségű szolgáltatást vagyunk képesek biztosítani egy rendkívül túlkomplikált bürokrácia birtokában. Elmaradt az állami feladatok ú jragondolása, az állami újraelosztás mértéke nemhogy csökkent volna, hanem a következő esztendőben növekedni fog. Ennek eredménye a döntéshozatal lassúsága, átláthatatlansága, az, hogy semmiféle szolgáltató és szolgáltatási jellege ennek a tevékenységnek
