Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP):
847 Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP, mint előre írásban jelentkezett képviselőnek. Gúr Nándor képviselő úré a szó. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtá rsaim! Államtitkár Úr! Azt gondolom, egy olyan időszakban, amikor válságos folyamatokat él meg az ország, de nemcsak az ország, Európa és a világ is, akkor költségvetést sem egyszerű készíteni. A tavalyi ősz időszakától nézve elég sok mindennel kellett sze mbenéznünk, és elég sok olyan típusú problémát kellett megoldanunk ebben az országban, amelyek a mindennapjaikat bérből, fizetésből élő embereket veszélyeztették, és ebben az egy esztendőben rengeteg olyan dolog történt, ami abszolút módon azt igazolja vis sza, hogy az a gondolkodás és az a cselekvési sor, ami a múltat, az elmúlt esztendőt jellemzi, felelősségteljes volt. A költségvetés elkészítése nyilván a válságból, a világgazdasági válságból kivezető út megrajzolásával együtt párosul, és eszerint haladó. Nyilván, ha ebben gondolkodunk, akkor nem lehet más, mint az, hogy bizonyos értelmű takarékossággal párosuljon ez a folyamat, hiszen egy szűkülő világgazdasági környezet közepette nem lehet úgy gondolkodni, ahogyan abban az időszakban, amikor mondjuk, Eur ópa bármely országában vagy Magyarországon a GDP folyamatos emelkedéséről, a bruttó hazai termékek folyamatos erősödéséről lehetett számot adni. De mindezek mellett azt kell mondanom, hogy ez a költségvetés abszolút módon az emberekről szól, abszolút módon , hiszen adócsökkentési tartalommal bír, hiszen a közbiztonságra fordított pénzek gyarapodásáról szól, hiszen a munkalehetőségek tekintetében a helyzet biztosításáról, annak a serkentéséről szól, hogy hogyan lehet a munkahelyek megtartását megerősíteni. Az t gondolom tehát, hogy egyrészt a stabilitást alapozza meg, másrészt pedig azt a folyamatot erősíti, hogy egy stabil helyzetből indulva hogyan és miképpen lehet a növekedést megalapozó állapotot életre hívni abban a helyzetben, abban az időszakban, amikor már a közvetlen válsággal nem kell szembenéznünk. Nem egyszerű egy ilyen költségvetést készíteni. Nem egyszerű, de azért néhány gondolat erejéig még egyszer visszatekintek arra az egy évre. Nem eredmény az, képviselőtársaim, hogy ebben az országban mintegy 1 millió 700 ezer ember, akinek devizahitele volt, azzal nézhet ma szembe, hogy a kockázata mértékadó módon csökkent? Azzal nézhet szembe, hogy a törlesztőrészletei nem duplázódnak és triplázódnak? Dehogynem! Ez óriási eredmény, hiszen ezek az emberek szi nte kivétel nélkül mind ellehetetlenültek volna. Nem eredmény az, hogy a ma meglévő, még szorított feltételek közepette is - igaz, hozzá kell tenni azt is, akár európai források bevonása mellett is - újra lábra kap, és elindul az építőipar, a gazdaság moto rja gyakorlatilag újra serkentő erőként hat a gazdaság további erősödését érintően? És nem eredmény az, hogy egy esztendő - sőt, egy esztendő sem kellett hozzá - leforgása alatt Magyarország csődkockázati tényezője gyakorlatilag az egyharmadára csökkent? E z nem eredmény? Ha nem eredmények ezek, akkor mi az, ami eredményként fogható meg? Talán mondhatnám azt is: az sem eredmény, hogy ma Magyarországon ez a kormány az a kormány, amelyik az elmúlt húsz esztendőben a politikai színezetétől, hitvallásától függet lenül (A távozni készülő Pokorni Zoltán felé:) - és mondanám Pokorni Zoltán képviselőtársamnak is, hogyha megtisztel, hogy meghallgat - olyan intézkedéseket hoz, amelyek arról szólnak legkiváltképpen, hogy az emberek javát szolgálják? (Pokorni Zoltán elhag yja az üléstermet.) Az “Út a munkába” program keretei között százezres nagyságrendben adnak lehetőséget, igaz, átmeneti időszakra szólóan, átlagosan öt hónap, hat hónap időintervallumig terjedő munkavégzési lehetőségként. Nem eredmény az, hogy nem segélyek ből kell az élet mindennapjait élni, hanem tisztes módon, munkával szerzett jövedelmekből lehet mindezt megtenni? Mi az, hogyha ez nem eredmény? Még egyszer hozzáteszem: ezek a fajta juttatások, ezek a lehetőségek alapvetően a leghátrányosabb helyzetben lé vőket érintik, a leghátrányosabb térségben élő és ezen belül is azon leghátrányosabb sajátossági jegyekkel felruházott embereket, akik adott esetben még szakmai képesítéssel sem bírnak, és mégis abba az irányba viszi a történetet, hogy közreműködő segítség ével
