Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
841 Az az igazság, hogy lehet, hogy a kormánynak van igaza. Tehát látva a vitát, hallgatva különösen a kétperces hozzászólásokat, lehet, hogy ők já rnak el helyesen. Én most már három, három és fél éve egy kis kerület polgármestereként vezetek testületi üléseket. Lehet, hogy az az áldott, hogy ott nincs televíziós közvetítés, de ilyen tónust, ilyen hangvételt, ilyen személyeskedést egy kisváros, egy f alu településén nem engednek meg maguknak a képviselők. (Mohácsi József a túloldalra mutat.) Tessék mutogatni, persze, a másik oldalra, de szerintem jobb, ha mindenki először magán kezdi. Tehát a “van elég bőr a képén” című kifejezéseket talán meg kellene tartani familiáris, otthoni körre. (Mohácsi József: A Hargitainak kellene szólni.) Persze lehet, de akkor tényleg így fogunk járni, hogy a kormány sem vesz részt a költségvetés vitáján, a képviselők is csak elég gyéren látogatják ezeket, és egyébként akikr ől szól, az ország pedig végképp legyint, és azt mondja, hogy ez egy politikai cirkusz. Nem ezzel szeretnék foglalkozni természetesen, egyetlenegy dologgal, hogy az oktatást hogyan érinti az előttünk álló költségvetés. Mégis talán egymondatnyi reakció, hog y nem a gazdasági válság miatt van rossz helyzetben az oktatás, hanem az elmúlt években, gyakorlatilag 2004 óta a közoktatási normatívák gyakorlatilag stagnálnak. Ez az új típusú finanszírozás, amit Hiller miniszter úr idején bevezettek, felmenő rendszerbe n évről évre csökkenti a minden iskolaműködtetőnek, óvodaműködtetőnek járó támogatásokat. Ezen csak tényleg az utolsót löki ez a mostani előttünk álló 2010es költségvetés. Azt lehet elmondani, hogy ma nincs olyan normatíva... - normatíva az, az itt ülők a zért tudják, ami mindenkinek jár, ami nem adható, nem megpályázandó, nem bizottság dönt róla, hanem ami jár minden iskolafenntartónak, legyen szó önkormányzatról, alapítványról vagy egyházról. Ma nincs olyan normatíva, ami 2002ben ne lett volna magasabb, mint az előttünk álló költségvetésben. Nyolc évvel ezelőtt! Egyetlenegyet emelek csak ki, ez az elsős gyerekeknek, a 67 éves gyerekeknek az iskoláztatására szolgáló költségvetési támogatás. Ez 2002ben 187 ezer forint volt. Akkor sem volt túl sok, akkor s em érezték soha úgy, hogy térdig járnak a pénzben. Eltelt 78 esztendő, nehéz megbecsülni, hogy mennyi volt ez alatt az idő alatt a pénzromlás, ugye, kamatos kamattal kell számolni, mondjuk, minden évben 56 százalék, akkor 40, kamatos kamattal számoljunk 60 százalékot. Ez a 187 ezer forint ma, ha csak az értékét akarnánk őrizni, akkor durván 300 ezer forintnak kellene lennie körülbelül, és most 135 ezer forint. Nem egyik évről a másikra, az elmúlt 456 esztendőben, de ma mégiscsak ez a helyzet, hogy a 200 2es szint felét sem éri el az a támogatás, amiből, mondjuk, egy elsős osztályt meg kell szervezni. És ezen nem változtat vagy nem könnyíti a helyzetet az, hogy majd lesznek uniós támogatások meg pályázatok, és lehet pályázni erre vagy amarra, mert iskolát fűteni, világítani, tanárok bérét kifizetni, a nyugdíjjárulékokat befizetni, azt nem lehet uniós támogatásból finanszírozni. Azt ebből a bizonyos normatívából kellene, illetve abból, amit az önkormányzat hozzátesz, és az elmúlt időszakban az önkormányzato k egyre nagyobb mértékben járultak hozzá az óvodák és az iskolák fenntartásához. S itt van a magyar egyik legnagyobb gondja, amit ez a költségvetés, az előttünk álló, önök által, szocialisták által beterjesztett költségvetés végletekig visz, tudniillik ho gy ahol a legnagyobb a baj, a kistelepüléseken, hátrányos helyzetű régiókban, ahol a legnagyobb segítséget kellene adni a cigány gyerekeknek, szegényebb családoknak, ott van erre a legkisebb pénzügyi mozgástér. Mi a Hegyvidéken még aránylag elvagyunk, van még értékesíthető ingatlan, aránylag jók vagyunk pénzügyileg, bármelyik bank hitelez nekünk, kötvényt lehet kibocsátani. A nagyvárosok szintjén ez nem olyan nagy probléma, bár már tudnék mondani néhány várost, amelyik hiába hirdeti meg a kötvényeit, egyetl enegy bank sem válaszol rá, nem hiteleznek neki. De egy 20 ezres, 15 ezres, 5 ezres település - ezek nem falvak, kisvárosok - már képtelen ezt a feladatot ellátni. Mindenki tudja, hogy az állam, a központi költségvetés nagyobb szerepvállalására lenne szüks ég a közoktatásban, nem pedig kisebbre. Ezt jól tudja Hiller miniszter, aki most éppen nincs itt, de pontosan tudja, ezért hirdette meg, hogy majd központosít, államosít néhány szerencsétlen, rossz
