Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. október 6 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
816 polgárok bizalmára szüksége lenne; arról beszél t, hogy a befektetők, a külföldi finanszírozók bizalmára van szükség. De kérem szépen, nem: fontos a külföldi befektetők bizalma, de az ország vezetése számára mégiscsak a magyar emberek bizalma a legfontosabb! Hogy egy világos hasonlattal éljek: természet esen, ha a családom a lakás megvásárlására, építésére hitelt vesz fel, akkor fontos a bank bizalma, de hát fontosabb a családtagjaim bizalma. Ha a családtagjaim bizalmát elveszítem, akkor semmire se megyek az OTPvel, a K&Hval vagy nem tudom, kivel, mert nem azokkal élek együtt, nem azoknak a teljesítményére van szükségem. Egész egyszerűen a Bajnaikormány teljesen figyelmen kívül hagyja azt az apróságot, hogy ebben az országban tízmilliónál több magyar ember él, van személyes elképzelésük, és a 10,3 milli ó magyarból Oszkó Péteren kívül senki sem ejti ki azt a mondatot, hogy a legfontosabb cél a 3,8 százalékos hiány tartása. Főleg azért nem, mert emlékezzünk vissza, hogy volt ebben az országban már Bajnai Gordon által is kőbe vésett hiánycél, a 2,6 százalék . Azt a 2,6 százalékot addigaddig vésegették a kőbe, míg most 4 százalék lesz; lehet, hogy ha még egy kicsit vésegetik ezt a 3,8at, akkor ki tudja, hol áll meg. Mert a hitelességgel kapcsolatban az is probléma, kedves képviselőtársak, hogy azt kell monda nom, a szocialistáknak még nem volt olyan makroadata, ami teljesült volna, és Bajnai Gordonnak sem volt még olyan makroadata, ami teljesült volna. Hogyan lehet így az ország bizalmát elnyerni? Hozzáteszem: de nem is akarja elnyerni, hiszen Bajnai Gordon, e mlékezzünk vissza, nem azzal állt elénk, hogy kedves magyarok, kivezetjük az országot a válságból, és együtt elindulunk a növekedés útján: ő közölte, hogy az ő mandátuma meddig tart, 2010. április; kész, roló lehúz, az utolsó oltsa le a villanyt. (Közbeszó lások az MSZP padsoraiból.) Na de így egy országban nem lehet vezetni az embereket, kedves képviselők! Látszik is egyébként már maga az indítási szándék. Lássuk be, Bajnai Gordon, mint menedzser, nem arról híresült el Magyarországon, hogy válságba jutott n agyvállalatokat kivezetett a válságból, újraépítette őket, és azóta is virulnak nagy áldozatok árán; Bajnai Gordon a felszámolásáról lett híres, arról, amit végzett menedzserként. Már innen lehetett látni, hogy ez egy felszámolóbiztos, aki egyébként nem a szervezet tagjainak a bizalmát akarja elnyerni, neki az IMF bizalma a fontos; és egyébként ez a költségvetés, kedves képviselőtársak, az IMF költségvetése, magyar hangja: Bajnai Gordon. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Hozzáteszem, hogy ennél is nagyobb baj, d e jellemző a felszámolóra, hogy a felszámolónak zárt a horizontja. Ha ezt a költségvetést valaki megnézi, akkor láthatja, hogy ez a költségvetés hatásában talán az év feléig kitart, de számos tétel esetében még addig sem. Még azoknál a prioritásoknál is íg y van ez, amelyeket a kormány fontosnak vél; például az “Út a munkához” című program finanszírozásán látszik, hogy a felhasználását és a bevonandó emberek számát tekintve nemigen éri meg ebben a formában az év második felét, pedig ezt állítólag a szocialis ták még fontosnak is tartották. Kedves Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek van egy, megint a felszámolóbiztosokra jellemző alapproblémája: nem is foglalkozik azzal, hogy az alapszámokat és a kiindulási pontokat tekintve minimálisan hihető legyen. Min djárt az elsőnél hadd álljak meg: emlékszünk rá, 2009ben kőbe vésték a 2,6 százalékos hiányadatot, és teljesülni fog az év végére körülbelül 4 százalék körül. Mit mondtak ezért most 2010ben: induljunk ki a 2009es hiányadatok alapján kalkulálható bázisbó l. De hát kedves képviselőtársak, a 2009es bázis is hibás, hát nem teljesült! Ha így tervezne egy háztartás, akkor egész egyszerűen nem tudna egyik hónapról a másikra élni. Háztartási hasonlattal élve, ha azt mondja a háziasszony, hogy megtervezzük a költ ségvetésünket, mondjuk, a konyhapénzt 40 ezer forintra ebben a hónapban, és látjuk, hogy nem jövünk ki belőle, mert 5 ezer forintot hozzá kellett tenni a ruhapénzből, hiszen egyszerűen nem jöttünk ki belőle, akkor a következő hónapban nem mondhatja azt, ho gy induljunk ki az előző hónap 40 ezer forintjából, mert látja, hogy nem teljesült. (12.00) Tehát egy háziasszony szintjén is lehet látni azt, kedves képviselőtársak, hogy a tervezési hiba alapvetően tartalmaz egy olyan 150 milliárd forintnyi tévedést, ami itt van beépítve. (Göndör István:
