Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
408 volna. Ezt tanácso lom szívesen. Én magam is részt vettem, különböző más témájú vagy hasonló témájú írásaimban ilyesmik előfordultak, de erre a témára bizony kívánatos és hasznos volna. Vissza arra, amivel kezdtem, a sikertörténet mérésére. Engedtessék meg, hogy mondjam itt, hogy a siker, a Szülőföld Alap címen elköltött pénz, az erre fordított költségvetési forintok sikere úgy is megjelenhet, hogy újabb forintokat vonz oda. Tehát nemcsak az, hogy jól költöm el, jól költődnek el azok a forintok, amiket könnyen vagy izzadva az Országgyűlés megszavaz és odakerül, hanem úgy is, hogy vonz oda valahonnan olyan helyről, ahol vannak forintok, például a magánszektorból. Vannak olyan intézmények, emberek, csoportok, közületek, akik azt mondják, hogy jé, itt olyan jól megy valami, hogy én ott szeretnék betársulni, és akkor az állami, a költségvetésből jövő forinthoz betársul egy gazdag ember, egy vállalkozás, vagy akár távolba szakadt magyarjaink. Én eléggé ismerem az Amerikai Egyesült Államokat, az ÉszakAmerikában élő millió vagy még t öbb magyart, náluk ez szokásos, és annyi, nem is jelentéktelen pénzösszegeket adnak jó célokra. Jobb lenne, ha az a jó cél többször magyar cél lenne, Magyarországon, de ott a helyi iskolában, a helyi egyetemen, a helyi egyháznak, a helyi valamilyen alapítv ánynak, ha valami jól megy, és akkor nem akar belőle kimaradni. Ez az amerikai ezt megszavazza; a jó dologból nem szeretnék kimaradni, tehát én is beteszem a magam félmillióját vagy hárommillióját, attól függően, hogy ki hogyan van. Ennek a mentalitásnak a z előhozatala…, tudom, hogy ezt csak előhozom én most, nem nagyon szokásos ez a mi társadalmunkban, bár azt hiszem, hogy volt valamikor ilyen a történelmünkben, ha visszanyúlunk, hogy hogyan keletkeztek annak idején iskolák meg kollégiumok meg más közintéz mények. Tisztelt Országgyűlés! Ezeknek a közületi és magánszerveknek az együtthatása, együtthatója olyan távlat, olyan horizont, ami fölsorolásomnak egyik szándéka, célja, mint gondolat nem légből kapott. A példáim ugyan tengerentúliak, de az az egymillió vagy kétmillió magyar, aki kitántorgott - ahogy a költő mondja , a közül bizony sokan vannak, akik keresik, sokan, mérhető számban vannak, akik keresik, és valahová megöröklik, valaki megörökli az ő vagyonukat vagy hagyatékukat. Azzal fejezném be, tisztel t Országgyűlés, hogy említek egy példát, egy eseményt, beszámolok arról, ami a Szülőföld Alap témája a legszorosabban, a szülőföldön való jó érzés és megmaradás, és a szülőföldnek még kedvesebbé tétele témájához tartozik. A szórvány kalákaszolgálatról szól ok, ez nem nagyon ismerős intézmény Magyarországon, valahogyan nem. Valahogyan az 194344es évekből, ami megmaradt az akkori függetlenségi mozgalmaink idejéből, erről ittott szó van, de nem nagyon, sokkal kevesebb, mint amennyi akkor volt. Szórvány kalák aszolgálat: ez egy önkéntes, elsősorban a független diákellenállási mozgalmak összefogása volt, hogy a szórványban lévő magyarokhoz könyv juttatódjék el. 1943ra, Teleki Pál miniszterelnök halála után, meg amikor már sok minden más jelből tudott volt, hog y a trianoni országhatárok fognak újra megvalósulni, mert Hitler háborúja olyan volt, amilyen volt, és Magyarország úgy fog belőle kikerülni, ahogyan kikerül, a trianoni Magyarország. Tehát akkor az volt a szándékunk - én része voltam ennek a diák függetle nségi mozgalomnak , hogy minél több magyar nyelvű könyv legyen azokon a vidékeken, azokban az országrészekben, ahol magyarok élnek, de nem lesz Magyarország, tehát Erdély, Felvidék, Délvidék, a trianoni Magyarország határain kívül. Könyveket gyűjtöttünk, aztán rájöttünk, hogy könyveket vásárolunk, aztán rájöttünk, hogy ahhoz pénzt gyűjtünk, hogy százezres példányban könyvek eljussanak. Hogyan? Nehéz volt összegyűjteni, nehéz volt, de éppen ez volt ennek a dolognak a dinamikája, hogy ment. Egypár nevet hadd említsek, akik talán másképpen ismerős nevek: Kiss Sándor, Bélyácz Iván, Szíj Rezső, Németh Kálmán, akit ismerünk, a csángók plébánosa, azután én magam is, Zsindelyné Tüdős Klára, az akkori világ nagyasszonya. A könyveket postán, egyenként, sőt még olyan módon is szerveztük, hogy Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, a 2. hadsereg parancsnoka valahogy társadalmi úton, katonái révén vittek ötven vagy húsz vagy száz könyvet egyes erdélyi falukba, valahol elhelyezték, és aztán majd szétosztják. És ha öt évig vag y 150 évig lesz idegen rezsim, uralom abban a világrészben,
