Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. szeptember 22 (223. szám) - A Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló, valamint a Szülőföld Alap 2008. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
405 ennek a méltatlan kormányzati kampánynak a sodrában jelent meg az, amit új nemzetpolitikának kezdtek nev ezni, egy ilyen döntéssorozat, amely nem csupán a korábbi pályázati lehetőségeket változtatta meg, de eltörölte a most is fájlalt Magyar Állandó Értekezlet intézményét is. Ezért már a következő évben a Szülőföld Alaptörvényt magát is módosítani kellett tö bb okból is, de azért feltétlenül, mert első változatában még a HTMH kezelte volna a Szülőföld Alapot, amit nehéz elvárni egy megszüntetett hivataltól. A nyomdafestéket talán akkor jobban tűrő indoklás az volt, hogy a támogatásokat bővíteni kívánja a kormá ny, ez persze alapjában nem valósult meg, és ma már a válságra hivatkozva feledésre is ítéltetett, másrészt a forrásokkal takarékosabban kívánt bánni, vagyis olcsóbban kívánta működtetni a támogatási rendszert. Ennek persze mindjárt ellentmondott a követke ző évben az a változtatás, amelynek során az alap működésére fordítható költségek korlátja 5 százalékról 10 százalékra duzzadt. Bár kétségtelen, hogy talán az ezzel kapcsolatban elhangzott tavalyi bírálatok nyomán ezt nem merítették ki. Tavaly itt Kiss Pét er miniszter úrral jól elvitatkoztunk azon, hogy tulajdonképpen hogyan látjuk az elosztási rendszer működését, mert mi kezdettől fogva kifogásoltuk, és ez a kifogásunk lényegileg fennmaradt, bár azóta néhány módosítás történt, hogy az alap törvénnyel kiala kított irányítási rendszere alapvetően túlközpontosított. És lehet, hogy ezt egyesek nosztalgia jellegű felvetésnek ítélik, ha visszaemlékszik az ember a korábbi pályázati rendszerre, én inkább azt mondanám, hogy összehasonlítási alap, egy természetes össz ehasonlítási alap, hogyan működött az egyik rendszer, hogyan működik a másik rendszer. Mi úgy ítéljük meg, hogy elveszett az Illyés Közalapítvány demokratizmusa, az a döntésmegosztási rendszer, amelyben a helyi, határon túli alkuratóriumok kezdeményezési l ehetőséggel rendelkeztek. Mit mondhatunk egy olyan támogatási rendszer működéséről, amelyben a miniszterelnök vezeti a javaslattevő szervet, a regionális egyeztető fórumot, az illetékes miniszter nevezi ki a kollégiumok tagjait, sőt elnökét is, s amely ter ület döntései a miniszter jóváhagyásával válnak csak érvényessé? Milyen lehet annak a szakállamtitkárnak az ellenőrző feladata, aki a saját miniszterelnöke, vezető kormánytagja által kinevezett és vezetett testületek munkáját kellene el- és felülbírálja? I lyen szempontból érdekesen hangzik a beszámolóban, ha az ember elolvassa, hogy a Szülőföld Alap egyrészt politikamentesen végzett szakmai tevékenységről beszél, és öt sorral lejjebb azt olvashatjuk, hogy az alappal a nemzetpolitikáért felelős miniszter ren delkezik. Egyszer talán nem ártana tisztázni a fogalmakat. Itt is majdnem belecsúsztunk egy olyan vitába, hogy most politikai jellegű döntések születneke, avagy sem. Azt hiszem, a fogalmak talán néha szándékosan is kavarodtak össze. Azt hiszem, ha mindeze ket végiggondoljuk, kevéssé csodálható, hogy a Szülőföld Alap helyzete a meghirdetett új hullámot - hogy idézzem , a nemzetpolitikában érvényesített koncepcióváltást követően megmerevedett. Talán furcsa ez a szó itt, hogy megmerevedett, de arra utal ez a jelenség, hogy a beterjesztett beszámoló egyes részei szó szerint megegyeznek az egy évvel korábbi beszámoló szövegével. Engedjék meg nekem, hogy magamnak okozván nehézséget, ne részletezzem azokat a kifogásokat, amelyeket Szászfalvi László képviselőtársam előttem már mondott, de hadd tegyek hangsúlyt néhány elemre csupán, még ha ezzel az előadásom talán kicsit töredezettnek is fog tűnni. Az, hogy a magyarmagyar kapcsolattartási támogatás, amely lényegében vízumdíjkompenzáció, összefügg azzal a kormányzat i hivatkozással, hogy a schengeni folyamat miatt alakult ez ki, ez megint arra emlékeztet engem, amikor Európát okoljuk olyasmiért, aminek nagyrészt mi vagyunk az okai. Végül is a népszavazást követő helyzetben alakult ki ez a szituáció, hiszen azt is mond hatnám, hogy ez tulajdonképpen most már a rossz lelkiismeret ára - valami ilyesmit említett előttem Szászfalvi képviselő úr is , hiszen nem rendeztük tisztességgel a határon túli magyarok magyar állampolgárságát.
