Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3779 szimbolizálni. Erről beszéltek akkoriban a hatalmat gyakorló politikai vezetők, a kormány tagjai, de maga az ideig lenes köztársasági elnök is. Ugyanezek az emberek azonban még október 23a után is kézhez kapták politikai riválisukról azokat az információkat, amelyeket az állambiztonság többek között azok telefonjainak, magánlakásainak lehallgatásával, levéltitkainak m egsértésével továbbra is gyűjtött. Ezek a politikai vezetők bizony nem éreztek késztetést arra, hogy azt mondják, ez a tevékenység demokráciában, jogállamban már nem folytatható. Nem voltak képesek arra, hogy a jogállami normákat a napi politikai gyakorlat ban is kövessék vagy érvényesítsék, pedig erre is volt példa, nem is akármilyen testületben. Éppen húsz évvel ezelőtt az egykori állambiztonság őrnagya, Végvári József személyes, egzisztenciális biztonságát kockáztatva szolgált bizonyítékokkal a még 1990 f ordulóján is zajló megfigyelésekre, továbbá a hatályos törvényekkel is ellentétesen zajló iratmegsemmisítésekre. Ez az ember felismerte, hogy az első szabad választások tisztaságát alapjaiban kezdi ki a végrehajtó hatalom szerveinek jogsértő tevékenysége. Végvári József a félreértelmezett szolgalelkűséget az alkotmányosság értékei mögé helyezte. A Dunagatebotrány felhívta a figyelmet arra, hogy a pártállami megrendelői gyakorlat továbbra is működik. Sajnos, az iratmegsemmisítés, irateltüntetés gyakorlata - ahogy ezt a Kenedijelentés is dokumentálta - a jogállamokban elfogadhatatlan módon minden létező írott szabály felrúgásával 1990 januárja után is, sőt még a rendszerváltást követően is következmények nélkül folytatódhatott. Eközben Végvári József, aki be lső parancsnak engedelmeskedve sokat kockáztatott, sokat is veszített. A katonai bíróság sajátos érveléssel elmarasztalta, és azóta sem rehabilitálta. Most lényegében magárahagyatottan, feleannyi nyugdíjból él, mint alkalmazkodó, a jogállami normákra kevés bé érzékeny pályatársai, és harmad- vagy negyedannyiból, mint azok, akik iratmegsemmisítéseket, illetve hamis játszmákat irányítottak. Meggyőződésem, hogy Végvári Józsefnek a harmadik Magyar Köztársaság tartozik annyival, hogy érdemeit elismeri és rehabili tálja. Nem köztudomású, de tény, hogy az elmúlt rendszerben évekre állástalansággal sújtott egykori demokratikus ellenzékiek vagy az ellenzékhez nem sorolt, de politikai és vallási meggyőződésük miatt budapesti és vidéki állásukat vesztők közül sokaknak a nyugdíjjogosultságát fölülírták az igazolatlan évek. Méltányose így? Nem volnae ezzel dolgunk, tisztelt képviselőtársaim? Közismert, hogy a dokumentumokkal egyértelműen alátámasztott ügyekben ma az ügynököket, a tartótiszteket vagy a működtetés közreműkö dőit védi a kutatókkal szemben a bírósági gyakorlat. Rendben vane ez így, képviselőtársaim? És sorolhatnám még. Egy zárógondolatot engedjenek meg, mert az időm végéhez értem. Azt gondolom, hogy ha tovább él a közöny, ha komoly erkölcsi kérdéseket tartunk szőnyeg alatt megválaszolatlanul, ha nem dolgozzuk fel történelmünk és közelmúltunk történéseinek kényes pontjait, és ha semminek nincs következménye, ahogy leginkább ma nincs, akkor odajutunk, ahová húsz évvel korábbi értékeink, eszméink feladásával eljut ottunk. A szükséges változás alapfeltétele, tisztelt képviselőtársaim, hogy legyen világosság. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván szólni. KORÓZS LAJ OS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kedves Képviselőtársaim! Jó néhány dologban egyetértek Gulyás képviselő úrral (Mécs Imre: Mindenben.). Mindenekelőtt azt gondolom, hogy az alkotmányo sság mindenek előtt való, éppen ezért engedje meg, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által elkészített választ a Házban fölolvassam. A kormány, amint azt Gulyás képviselő úr korábbi interpellációjára, azonnali kérdésére, napirend előtti hozzás zólására többször miniszter úr, úgy tudom, legutóbb éppen miniszterelnök úr is
