Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletére vonatkozó jogalkotási folyamatról szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fórumáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP):
3753 k isebbséghez tartozik vagy sem, döntési helyzetbe kerül. El kell dönteni, hogy a második szavazatát pártokra adjae le vagy a kisebbségi önkormányzati képviselőkre. Ezzel megoldódik az, hogy mindenkinek két szavazata van, nem sérül a választójog egyenlőségé nek elve, és egyben ez önmagában funkcionálisan korrekten helyére teszi azt, hogy ki tekinti magát kisebbségnek, valójában kizárva az etnobiznisz és hasonló problémák lehetőségét, aki ezzel a választójogával akar élni. Hozzá kell tegyem, hogy megértem azt, hogy ezzel szemben voltak ellenérzések, hiszen ebben a megoldásban felmerül az a probléma, hogy egy olyan választás elé van állítva a nemzeti kisebbséghez tartozó magyar állampolgár, hogy mi fontosabb számára, a pártpreferencia vagy a kisebbséghez való ta rtozás. Azt, hogy ezzel kapcsolatban ellenérzések fogalmazódtak meg, megértem. Ha hasonlatot keresünk, és a határokon túl élő magyarság viszonyait látjuk, akkor ott is bizonyos értelemben ma már felmerül az problémaként, hogy a magyarsághoz való tartozásom mindenféle egyéb preferenciát megelőzzön, érvényesüle vagy sem. Nem akarok ebbe belemenni és részletekben elveszni, mert negyedórás felszólalási lehetőség van ebben a vitaszakaszban, csak jelezni szeretném, hogy itt valóban vannak olyan problémák, amikne k tisztességes, okos végiggondolása és tisztességes és okos megoldás megkeresése nagyon fontos, és bizony nem könnyű. Azt gondolom, sikerült érzékeltetnem, hogy milyen különböző megközelítéseket és ellenvetéseket is felvethet ilyen vagy olyan megoldás. Vé gül a harmadik problémáról, a delegálás kérdéséről röviden. Nagyon örülök, és köszönöm Kállai Ernő kisebbségi ombudsmannak, hogy emlékeztetett minket itt arra, hogy az Alkotmánybíróság ezt a kérdést lezárta. Így nekem nem kell hosszan érvelnem, csupán ismé telten azt szeretném hangsúlyozni magam is, hogy a népképviseleti parlamentbe delegált jogcímen senki sem kerülhet be. Népképviseleti parlamentbe csak választással lehet bekerülni. Tehát a delegálás lehetősége eleve kizárt, ezért módosító javaslatomat e te kintetben elő is terjesztettem, és az egész pontot azért javaslom kihagyni, mert ha a delegálás fel sem merül, akkor azt kimondani, hogy választással kerül be, nincs értelme. Úgy gondolom, ebben egyet fogunk érteni, és a metakommunikációs visszajelzésekből a jelenlévők részéről, úgy látom, ezzel nincs probléma. Ha felmerül a delegálás kérdése, akkor engedjék meg, hogy röviden utaljak még a hátralévő néhány percet kihasználva arra, hogy egy parlamentáris rendszerben hol lehet helye egyáltalán fogalmilag a de legálásnak. Van ilyen, egy kétkamarás parlamentben a második kamarában. Teljesen elméleti felvetésként én ezt az opciót is a gondolkodás mezsgyéjébe szeretném helyezni. Kérem szépen, azt is szeretném hozzátenni, hogy nekem az a helyzetértékelésem a mai mag yar politikai gondolkodást illetően, hogy már egyáltalán nem tartja a politikai osztály sem olyan ördögtől valónak a kétkamarás parlament kérdését. Ez a lehetőség mint gondolat, csírájában ott van a fejünkben. Akiket meglepett az, amit most mondtam... - ne m csak Orbán Viktor nyilatkozatára gondolok egyébként, jegyzem meg, aki a közelmúltban a televízióban nem zárta ki ezt a lehetőséget, és azt mondta, gondolkodni lehet és kell is egy kétkamarás parlament megvalósulásának lehetőségén, bár nem ezt tartja most közvetlen, a legsürgősebb feladatnak; ezt távlatokban jelezte. (10.40) Megjegyzem, a határozati javaslat 2014es bevezetésről beszél, tehát az időbeli, a koordináták későbbi időben való találkozására a lehetőség fennáll. De hol van ez a mi gondolkodásunkb an? Kérem, látok én itt egy törvényjavaslatot a Gazdasági és Szociális Tanácsról. Ez csírájában egy második kamara gondolata. Amikor felvetjük számos közjogi vitás kérdés kapcsán az érdekképviseletek egyetértési jogát, amit az Alkotmánybíróság nem fogad el úgy - és el is vetett egyes törvényeink kapcsán , ahogy azt mi megfogalmaztuk. Ez az egyetértési jog mint egy második kamarában való döntéshozói jog, megjelenhet. És most nem akarok - mert ez az előterjesztés természetesen nem a kétkamarás parlamentről s zól - mélyebben belebocsátkozni a kérdésbe, de bizony egy kétkamarás parlament az egyházak képviseletét, a tudomány, a kultúra értékeinek megfelelő képviseletét biztosítani tudná; és talán azon is elgondolkodhatunk, hogy az emberektől oly távol eső politik át nem tudjuke szélesebb bázisokra helyezni, ha oldjuk ezt a nagyon
