Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
3736 jelenlegi szabályozási körülmények között a pénzügyiközgazdasági lehetőségei bizony meglehetősen ingatagok. Közhelyszámba megy ma már, hogy a fő energetikai és környezetvédelmi hatás mellett a bioerőművek jelentős gazdasági és térsé gfejlesztő hatást fejlesztenek ki. Ezek a létesítmények csökkentik az ország üvegházgázkibocsátását, és energiaimportfüggőségét, új áramtermelő kapacitásokat hoznak létre, de közben alternatívát kínálnak a földhasználatra, és javítják a vidék népességmeg tartó erejét is. Sok olyan elmaradott mezőgazdasági vidéke van az országnak, ahol a felzárkózást bioenergetikai beruházásokkal lehet a leghatékonyabban megoldani. A jól tervezett bioenergetikai fejlesztések igényelnek némi támogatást, de ha egybevetjük a r áfordítási igényt és az előnyös hatásokat, akkor makrogazdasági, társadalmi szinten összességében egyértelműen pozitív eredmény adódik. Nyomós okom van megkérdezni államtitkár úrtól, hogy a célok elérésére alkalmazott eszközrendszereket megfelelőnek tartju ke. A kérdés, hogy a ma alkalmazott árak betöltike funkciójukat, vagyis ösztönzike a befektetőket arra, hogy az ismert energia- és környezetpolitikai célok megvalósítása teljesítéséhez szükséges zöldáramtermelő kapacitások jöjjenek létre. A kérdésre vé leményem szerint a válasz egyértelműen: nem. A 2020as célok teljesítéséhez a szenes erőművekben létrehozott vagy létrehozható kapacitások mellett 600700 megawatt új, korszerű bioerőművi kapacitást kellene létrehozni. Ehhez képest - tudomásom szerint - 20 megawatt üzemel Magyarországon, és egyetlen olyan új projekt sincs a megvalósítás közelében, amely ezt növelné. A befektetők Magyarország helyett a reálisabb átvételi árakat alkalmazó szomszédos országokat választják. Arra már volt példa a történelemben, hogy Magyarországról a nyersanyagok kimentek például Ausztriába, ahol azokból nagy hozzáadott értékű terméket állítottak elő. De az, hogy Romániába vagy Szlovákiába menjen ki a magyar nyersanyag, szerintem mindenképpen újszerű fejlemény. Felmerül a kérdés, hogy mi állhat a jelenlegi politika mögött, ami visszafogja a bioenergetikai ipar fejlődését. Az államháztartás kímélése? Véleményem szerint nem. A zöld villany támogatása nem államháztartási forrásból történik. Vagy talán az infláció korlátozása? Vélemén yem szerint ez sem lehet az oka, ugyanis az összes makrogazdasági hatást figyelembe véve nem mutat inflációnövelő hatást. Vagy esetleg az áramfogyasztók költségeinek kímélése? Bizony, itt jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, a végső áramárban a zöld ára m támogatása minden körülmények között - a mai számításaink szerint - kevesebb mint 50 fillér. Nem ettől drága a magyar áram. Amikor például az E.ON a közelmúltban 6 forint 20 fillérrel emelte meg a végfogyasztói áramárat, akkor a növekvő zöldáramterhekre hivatkozott. Ez megítélésünk szerint hatalmas csúsztatás. Az időarányos zöldáramteher növekedése biztosan nem érte el itt a 10 fillért sem. Ezért kérdezem államtitkár úrtól, hogy elvégeztéke az eszközrendszer, ezen belül az átvételi ár elemzését abból a s zempontból, hogy hatékonye, avagy lemondunk a kormány és az Országgyűlés által jóváhagyott célok teljesítéséről. Kérdezem, hogy elfogadjuke az időarányos lemaradást, és kívánunke tenni valamit ennek kezelésére. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ismét Katona Tamás államtitkár úré a szó. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Úr! Ön nagyon fontos kérdéseket vetet t fel, és egyetértek önnel abban is, hogy - összhangban természetesen az uniós elvárásokkal, az energiapolitikában és a klímastratégiában elfogadott célokkal - az energiafelhasználásban egyre nagyobb szerephez kell jutnia a megújuló energiának. (9.20)
