Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 15 (253. szám)
3730 különösen kötelességünk az, hogy elmondjuk azoknak, akik tudatlanok, akik gyengék, akik nem ismerik a magyar történelmet, akik nem ismerik az emberiség alapvet ő parancsait, fontos az, hogy elmondjuk, hogy hova vezet a gyűlölet, hova vezet a nemzeti alapú gyűlölet, az osztályalapú gyűlölet, hova vezet az ostobaság, és hova vezetnek azok a rendszerek, ahol azt gondolják, azt hiszik, hogy joguk van rendelkezni és d önteni mások élete alapján; hogy hova vezet az, ha az emberi nemet összekötő közös értékeket, az emberi élet szentségét fölülírják politikai szempontok, fölülírják borzalmas bürokratikus gépezetek döntései, és fölülírják gátlástalan és erkölcstelen emberek döntései. Ezért, tisztelt képviselő urak, tisztelt Ház, én azt gondolom, azt hiszem, hogy mindannyiunknak van felelőssége, és ez a felelősség nem valamilyen nagy, közös felelősség csak. Ez nem egy valami hatalmas, országos felelősség. Ez az egyes emberek felelőssége. Vannak köztünk is olyan képviselő urak - képviselő úr vagy éppen Donáth László képviselő úr, aki itt ül mellette , akiknek egész élete erről a felelősségről szól, és emlékeztet mindannyiunkat, akik talán gyengébbek vagyunk, talán ostobábbak, vagy nem adatott meg nekünk az a történelmi tapasztalat, ami önöket megedzette. De azt gondolom, és azt hiszem, hogy mindannyiunknak van lehetősége, egy picike dolog, egy picike tett azon a helyen, abban a szerepben, ahova éppen a sors állított minket, hog y tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a múltját, tegyünk azért, hogy ez az ország ne felejtse el a halottait, tegyünk azért, hogy ne felejtse el azokat a nagy élőket, akiket elüldözött innen. Van közös felelősségünk abban, hogy ne felejtsük el azt, hogy milyen kötelességet rótt ránk a sors, mi az a kötelesség, ami odaállít minket egyegy posztra. Én azt hiszem, hogy szerencsére nagyon sok olyan pedagógus van ebben az országban - én hadd beszéljek róluk, az ő szerepükről , aki tudja, hogy mit je lent ez a kötelesség. Én büszke vagyok arra, hogy az én iskolámban, ahol én tanítottam, Kőbányán a Zrínyi Miklós Gimnáziumban minden évben megünneplik az '56os forradalom évfordulóját, és minden évben megemlékeznek a holokausztemléknapról, és nem valamil yen formális, hivatalos ünnepséggel, hanem szívből, a tanárok és a diákok munkájával, tevékenységével. Most, amikor a Pataky Művelődési Központban az Auschwitzalbum járt, akkor az én iskolám diákjai és tanárai készítették el a kőbányai zsidóságra emlékezt ető emlékfalat. Én azt hiszem, hogy nagyon sok ilyen iskola és nagyon sok ilyen pedagógus van, de közös dolgunk, közös felelősségünk, hogy még több ilyen legyen. Én ezért köszönöm képviselő úr megemlékezését, és köszönöm azt a munkát, amit egész életében a zért végez, hogy ne halványodjon el az áldozatok emléke, ne halványodjon el a hősök dicsősége. Köszönöm szépen, hogy szólt, és köszönöm, hogy meghallgathattam önt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Donáth László, Mécs Imre és dr. Schiffer János tapsol.) Az ülésnap bezárása ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Megköszönöm munkájukat. Holnap reggel 9 órakor folytatjuk az Országgyűlés ülését. Az ülésnapot bezárom. (Az ülésnap 21 óra 15 perckor ért vég et.) 2009. december 15 (253. szám)
