Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 14 (252. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
3721 A kereskedelmi bankok mellett jelenleg az Eximbank mint állami bank is jelentős mértékben hitelezi a GanzRöcköt. Fontosnak tartom kiemelni azért, hogy ez utóbbi továbbra is vizsgálja a jelenlegi kitettség átütemezésének l ehetőségét. A rendelkezésünkre álló információk szerint a cég üzleti tervét nagyrészt a külföldön végzett fővállalkozói tevékenységre alapozza. Elképzeléseit az ebből a tevékenységből származó árbevétel és nyereség tudná fedezni. A társaság ugyanakkor fővá llalkozói tevékenysége vonatkozásában csupán ajánlatokat tudott számunkra bemutatni, konkrét megrendelésállományt azonban egyelőre nem. A támogatás mindenképpen szükséges lenne, hogy a társaságnak tényleges megrendelésállománya és ez által árbevétele legye n. Ha ez teljesülne, lehetne továbblépni, és lehetne mire alapozni ezt a támogatást. Ennek érdekében a Magyar Fejlesztési Bank folyamatosan egyeztet és tárgyal az említett céggel. Ebben az ügyben előrelépés, hogy a Magyar Fejlesztési Bank kiadott egy indik atív finanszírozási ajánlatot, amelyre most a tulajdonosoknak kell válaszolni. Tisztelt Képviselő Úr! Megerősítem, változatlanul érdekeltek vagyunk a társaság nehéz helyzetében a megsegítésre, ugyanakkor ez a dolog két fél akaratán is múlik, az is szüksége s, hogy a társaság és annak tulajdonosai szintén mindent megtegyenek, ami jelen helyzetben csak elvárható. Még egyszer: nem győzöm hangsúlyozni, a kormány ebben az ügyben is segíteni akar. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm, államtitkár úr. A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kékkői Zoltán képviselő úr, Fidesz: “Egy korszak margója” címmel. Képviselő urat illeti a szó 5 perces időkeretben. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, el nök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország 18 éve szabadult fel a szovjet katonai megszállás alól. A szabadság mint régóta nem látott vendég köszöntött ránk. Joggal hitték sokan, hogy végre pozitív változáso k fogják követni demokratikus államrendszerünk hajnalát, de számtalan csalódást kellett átélnünk. Az önállóság felelősséggel jár, és erről az ország vezetői megfeledkeztek. Megosztó, értékromboló törvények, gazdaságilag megalapozatlan határozatok, mindenfé le szakmai hozzáértést nélkülöző döntések sorozata jellemezte az elmúlt időszakot. Egyesek önmaguk tévedhetetlenségét feltételezve csírájában elfojtották a nemzet érdekét szolgáló megegyezéseket. Képviselőtársaim, ez a gyönyörű épület, Magyarország törvény alkotásainak helyszíne már önmagában kötelességet ró a nép által megválasztott küldöttekre. Számos hősies áldozatot követelt a múltban, hogy országunk megmaradt, és építheti jövőjét. Velünk él a világháborúk szörnyű viharaiban is helytálló magyar honvédjei nk hazaszeretete, az 1956os forradalmunk szabadságvágya. Az elmúlt század is bizonyítja, hogy az ezeréves magyar állam szilárd alapokra épült, és ki fogja állni jelen korunk veszedelmeit. Korunk egyik legnagyobb átka a tisztességes és áldozatos vezetők hi ánya. Nincs helye politikai kalandoroknak a nemzet irányítói között, akik képtelenek meglátni a döntéseikkel megváltoztatott emberi sorsokat, és hanyag makacsság jellemzi őket felelős viselkedés helyett. A gőgös modor és a beképzeltség már sok morális trag édiához vezetett. December 5e örökké gyásznap lesz Magyarország történetében. Külhoni magyar testvéreink megtagadása mély sebet vágott a nemzeti öntudatba, ami még hosszú ideig fájdalmas emlék lesz, de akiket összeköt az olthatatlan hit, közös kultúránk é s édes anyanyelvünk, azok elválaszthatatlanok maradnak. A szavazás sikertelenségében közrejátszó hangemberek még hazaárulónak sem nevezhetők, hiszen a pénz és önös érdek ördögi árnyékában soha nem érezték át, mit jelent a magyar néphez tartozni. Lemoshatat lan szégyen marad, hogy társadalmunk olyan embert emelt miniszterelnöki székbe, aki a legaljasabb jelzőkkel illette saját nemzetét.
