Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. december 1 (249. szám) - Az Országgyűlés következő ülésének összehívása - ELNÖK (Mandur László):
3454 múltunkkal, amely igen hosszú időn keresztül, ezer éven keresztül a magyarságéval és a Magyar Királysággal volt közös, félre kell tennünk az utóbbi száz évben létrejött nehézségeket, és ezt a közös múltat büszkén kell vállalni. Hihetetlenül tiszta, bátor hang volt ez. Elmondta azt, hogy a szlovákság és az egész térség számára hihetetlenül fontos volt Cirill és Metód megjelenése, akik a kereszténységet hozták a szláv népcsoportok számára, közel száz évvel később pedig Szent István szerepe, aki egyértelműen a nyugati kereszténységhez csatolta a térséget, és a Magyar Királyságot, amely Magyar Királyság az ő országuk is volt, a szlovákság országa. Elmondta azt Hrušovský, hogy a Magyar Királyság keretében a szlovákság érvényesülni tudott, és érvényesíteni tudta nemzeti érdekeit. Csak röviden foglaltam össze, ez egy több mint egyórás beszéd volt. Ez annyira megdöbbentett engem pozitív értelemben, hiszen mindkét szülőm a mai Szlovákia területéről származik, valamennyi nagyszülőm sírja odaát van. Nagyapám egy kis sz lovák faluban volt katolikus kántortanító, és a gyerekeket úgy tudta magyarra tanítani, hogy szlovákul beszélt hozzájuk. Mécs László költészetében is ott szerepelt a szlovákság szeretete és az a sárosi mentalitás, amit ő is képviselt. (12.10) Gyerekkoromba n a szlovák szó szinonimája volt bizonyos fokig a szeretetnek; egészen másképp nyilatkoztak a csehekről, bocsásson meg Václav Havel nekem. De visszatérve, egy óriási gesztust tett a szlovák parlament elnöke, és azt javasoltam napirend előtti felszólalásomb an annak idején, hogy hasonló gesztussal viszonozzuk ezt, és akkor közelebb kerül a két nemzet, amelyek ráadásul időközben az Európai Unió tagjai lettek. Kovács László külügyminiszter úr nagyon pozitívan reagált erre, és egyetértett velem teljes mértékben, hogy ezt a gesztust meg kell tennünk. Múltak az évek, és ez a gesztus nem született meg. Sőt, elvadult a helyzet. És úgy gondolom, itt az ideje, hogy pozitív gesztusokkal próbáljuk az elromlott helyzetet, ami a két ország közö tt kialakult, megoldani. Hiszen láthattuk azt, hogy egyáltalán nem többségi az a gyűlölet, amelyik mindkét oldalon tapasztalható, kisebbségben vannak a gyűlölködő emberek, és a hozzánk hasonlóan józanul gondolkodó emberek vannak ott is többségben. Higgyük el azt, és tételezzük föl, és biztos igazunk is lesz, hogy a szlovákság körében éppen annyi józan, derék, becsületes, gondolkodó ember van, mint miközöttünk. És ha tudnánk egymással beszélni, akkor megértenénk egymást, és barátok is lehetnénk. De nem tudju k megérteni. Néha jön egyegy ilyen üzenet, mint Pavol Hrušovskýé, és erre igenis reagálnunk kell. És nem értem azt, hogy amikor a köztársasági elnökünk, akinek a nemzet egységét kellene megtestesítenie, elfogadta a révkomáromi meghívást Szent István szobr ának a felavatására, nem nézett utána, és nem kérte azt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy legyenek ott szlovákok is. Egyetlen szlovák politikust, szlovák közéleti személyiséget, szlovák embert sem hívtak meg akkor, amikor P avol Hrušovský Szent Istvánt is az ő nagy királyuknak tartotta. Történelmi hiba volt. Javítani kell ezen. Köszönöm szépen. (Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében nem kért senki sem szót. Az Országgyűlés következő ülésének összehívása ELNÖK (Mandur László) :
