Országgyűlési Napló - 2009. évi őszi ülésszak
2009. november 30 (248. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Magyarország fenntarthatósági helyzetéről és az abból adódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GYENESEI ISTVÁN (független):
3371 Ez az örök vita, hogy mit sem ér az egész odafigyelés, ha az élet minősége megszenvedi ezt. Én azokkal értek egyet, hogy az emberi életet kell élhetővé tenni, és ennek kell minden olyat alárendelni, ami ezt kell hogy szolgálja, de megőrizni az utánunk következők számára is, és netalántán a minőségét a környezetnek is javítani. Tény, hogy jelenleg az örökölt környezetünk et megújuló képességénél nagyobb mértékben fogyasztjuk, s ezt a folyamatot kell megállítanunk. Vagyis az örökölt környezet megújuló képességénél nagyobb mértékű fogyasztást le kell lassítani, és a folyamatot meg kell fordítani. Alapvető erkölcsi teher, hog y nem csak a versenygazdaság - és ezt mint önkormányzati szakember, mint önkormányzati területen jártas, tapasztalatokkal rendelkező különösen mondhatom , a közszolgáltatás is olyan modelleket működtet, amely a hasznot kisajátítja, a terheket pedig társad almasítja, a társadalomra hárítja, ahelyett, hogy mind a kettőt egységesen és együtt megosztaná. Példaként említeném az önkormányzati fejlesztési pályázatokat, ahol az előrelátás leggyakrabban csak a szalagátvágásig terjed. Hogy utána mi lesz, az már legye n a társadalom dolga, a társadalom felelőssége. És mindezt állami és uniós támogatással teszik. Ahhoz, hogy előrelépjünk, a legfontosabb lenne a követhető példamutatás. A gond az, hogy mind az egyének, mind a családok számára ma rossz példát mutatnak mind az önkormányzatok, mind pedig az állami intézmények, amikről a példát egyáltalán vehetik, vagy aminek a cselekedeteiről, a viselkedéséről a példát vehetik. Tehát ma nincs jó, követhető, követendő példa. Nagy kérdés az is, hogy a világválság segítie kialak ítani a korszerű szemléletet, vagy ront az amúgy sem kedvező pozíción. A kérdés megválaszolását meggyőződésem szerint rendkívüli mértékben nehezíti, hogy a gazdasághoz fűződő érdekek elsőbbsége miatt a valós társadalmi érdekeket nehéz felismertetni. Egysze rűen azért, mert belénk rögződött, hogy a gazdasági növekedéstől várunk minden gondunkra megoldást. Ezen persze nem kell csodálkozni, hiszen a társadalom egyáltalán nem lép fel a fenntartható fejlődés igényével. Nem jelenik meg az igénye, nem fogalmazódik meg. Ehhez kapcsolódóan állapítja meg a tanulmány - és ez számomra rendkívül vonzó - mintegy következményként, hogy így aztán nincs sem politikai akarat, sem kormányzati cselekvés vele kapcsolatban. No, ebből adódik aztán a közös feladatunk. Talán a legfon tosabb fenntartható, fenntartandó energiaforrásunk az anyagban is szerepel, a tanulmányban is szerepel: a szürkeállományunk. Ami megdöbbentő és igaz, hogy idehaza költségként, külföldön pedig értékteremtő áruként jelenik meg. Na, hát ezzel kezdjünk valamit ! Ezen kellene fordítani. Ez legalább akkora feladat és kihívás, mint a környezetünk és a környezeti értékeink megőrzése. És nagyon sok minden hiányzik az eszköztárunkból. A magyar gondolkodásból teljes mértékben hiányzik az önszerveződés - az még csakcsa k , teljesen hiányzik az öngondoskodás igénye és lehetősége. Pedig ezek léte dönti el, hogy vane, létezike hatékony szociális biztonság, és létezike az az élhető élet, amiről az előzőekben már beszéltem. Ehhez persze a családok és a civil társadalom je lenleginél sokkal nagyobb megbecsülésére lenne szükség. A fiskális gondolkodás nem tudja pótolni a család és a közösség erejét, a valahova való tartozás reményének a kialakítását. Ha ez nincs meg, akkor nincs mire építeni. Ha nincs hova tartozni, akkor nin cs miért felelősséggel viseltetni, és ha nincs miért felelősséggel viseltetni, akkor nincs mit megőrizni. Nem is alakulhat ki ez a gondolkodás, egyik a másikból következik. És tovább ront a helyzeten, hogy sokan visszaélnek a közösségi gondoskodás által fe lkínált lehetőségekkel. Anélkül, hogy ezt most én kibontanám, csak két szót tennék hozzá: érdemtelenül, de rászorulóan csapolják meg azt, és ez is külön kihívásokat jelenthet egy fenntartható fejlődésért vagy fejlesztésért felelősséget vállaló társadalomba n. Rontja a starthelyzetet az is, hogy a család intézményének társadalomfenntartó szerepe ma jelentősen leértékelődött. Hol tanulja meg ezt a gondolkodást a gyermek, ha nem lát maga körül
